Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 13. (Eger, 1994.)

FŰKÖH, L.: A magyarországi középhegységi holocén Mollusca-fauna zoogeográfiai vizsgálata

Az összehasonlításból kitűnik, hogy a fajszám növekedést a szubatlantikus faunacentrum fajainak növekedése adja. Mint az az összefoglaló táblázatból (II. táblázat) kitűnik, holocén faunánk állatföldrajzi képe meglehetősen egységes. Szinte minden biosztratigráfiai zónában a Ponto-mediterrán elemek dominanciája figyelhető meg. A második helyen a Szibériai-ázsiai faunacentrumok fajai találhatók, míg a harmadik leggyakoribb csoportot a Közép-európai-montán faunacentrumok fajai alkotják. Ez a faunakép igen jó egyezést mutat magyarország geográfiai helyzetével, geomorfológiai viszonyaival. Középhegységeink átlagmagassága nem éri el azt a szintet, mely esetleg indokolhatná az Európai-montán és Közép-európai-montán fajok nagyobb gyakoriságát. Összegzésképpen elmondható, hogy a holocén zoogeográfiai faunaképe egységesebb, mint az ökológiai elemzéssel készített faunakép, melynek oka abban keresendő, hogy a Vallonia costata ill. Granaria frumentum biozónák faunáiban szereplő karakterfajok főleg a Pontomediterrán és Holomediterrán faunacentrumokba tartoznak, Európának a meleg, de nem zárt növénytakarójú területein fordulnak elő, elsősorban a karsztokon. A zoogeográfiai elemzés is megerősíti azt a megállapítást, mely szerint recens középhegységi Mollusca-faunánk a pleisztocén utolsó hideg klímafázisait követően kialakult, azt követően a klímaváltozásokban megfelelően többé-kevésbé módosult, de alapjaiban a jelenlegi zoogeográfiai eloszlás képét mutatja. Az egyes lelőhelyek faunáit egyenként vizsgálva ugyan nagyobb eltérések is kimutathatók, ezek azonban elsősorban mikroklimatikus okokra vezethetők vissza. Summary The paleoecological and biostratigraphical investigation of the Hungarian Holocene Mollusc fauna of the medium high mountain ranges have been completed in the lost few years. During these investigations zoogeographical examinations were carried out in the case of certain faunae (Fűköh,L.1983,1989;Bába,K.-Fűköh,L. 1984.), but comprihensive investigation, covering the fauna of the whole Hungarian medium high mountain ranges is lacking. The author attempts to complete this work with the help of the analysis of twenty-two chronologically and biostratigraphiacally exact faunae. During the elaboration, methods used in Europe to range zoogeographically the species of the Middle-European faunae, are Summarized. These methods can be divided into two main groups as follows: 1. Methods based on recent distribution of the species (JüngbluthJ.H., FlasarJ., Körnig,G., Alexandrowitz,S.W., Frank,C.) 2. Derivative method (Bába, K.) The latter method is used by the author because according to the preliminary examinations and calculations this is more applicable in the case of the investigation of fossil materials. After the last cold period of the Pleistocene age have begun the formation of the characteristic zoogeographical conditions of the recent fauna. It can be state on the basis of the relative abundance analyses of the faunae (81 species) ranged into nine faunal-centrums. Primarily the abundance of Subatlantic species increased during the last ten thousend years. The dominance of Ponto-Mediterranean species can be observed in almost every biostatigraphical zones. Species of the Siberian-Asiatic faunal- centrum can be ran-