Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 11. (Eger, 1992.)

Krolopp E.-Sümegi P.: A magyarországi pleisztocén képződmények Vertigo fajai és meghatározásuk

5. Kisebb (1.7-2.2 mm),karcsú,tojásdad alakú, szájadéka széles, félellipszis formájú: V.pygmaea Nagyobb (2.2-2.7 mm), széles, tojásdad alakú, szájadéka szív alakú: .. V.moulinsiana 6. Közepes nagyságú (1.9-2.2 mm), héja sima vagy gyengén, szabálytalanul vonalká zott, szájadékban 6—10 fog van: V.antivertigo Kisebb (1.6-1.8 mm), héja a középső kanyarulatokon finoman, sűrűn, szabályosan bordázott, szájadékban 6 fog van: V. substriata 7. A szájadék boltozatán 2 fog van: V.pseudosubstriata A szájadék boltozatán 1 fog van vagy nincs fog 8. 8. A ház zömök, tojásdad alakú, mély varratokkal, héja finoman, szabályosan vonalká zott, foga 4 apró, pontszerű fogból áll: V.geyeri A ház tojásdad, vagy hengeres-tojásdad alakú 9. 9. A ház hengeres-tojásdad alakú, finoman, szabályosan vonalkázott, szájadéka szegletes ellipszis alakú: Valpestris A ház tojásdad, a széjadék kerekded-ellipszis alakú 10. 10. A héj különösen a középső kanyarulatokon finoman, szabályosan vonalkás-bordás, a ház aránylag nagy (2.2-2.7 mm): V.modesta A héj fénylő, sima vagy igen finoman, szabálytalanul vonalkázott 11. lLNagyobb (2.0—2.2 mm), megnyúltabb, varratai sekélyebbek: V.parcedentata Kisebb (1.7-2.0 mm), zömökebb, varratai mélyebbek: V.genesii Megjegyzés a fajokhoz Vertigo pusilla O.F.Müller, 1774. Nagyobb a V. angostior fajnál. Héja többnyire fosszilisan is fényes. Szájadéka 7, ritkábban 6 illetve 8 fogú. Pleisztocén képződménycinkben ritka, csupán 9 lelőhelye ismeretes, az Alföldről nem került elő. Vertigo angustior Jeffreys, 1830. A V.pusilla fajnál kisebb. Héja a középső kanyarulatoknál sűrű, szabályosan vonalkázottság illetve bordázottság miatt selymes fényű. Feltűnő a tarkóduzzanattól az utolsó kanyarulat közepéig, a kanyarulat középvonalában húzódó, a felső garatredőnek megfelelő mély barázda és az alatta levő duzzanat. A V.pusilla fajnál ez hiányzik, így a két faj könnyen megkülönböztethető. Szív alakú szájadéka 4—5 fogú. A pleisztocén enyhe klímaszakaszainak gyakori faja, 70 lelőhelye ismeretes. Vertigo pygmaea (Draparnaud,1801) Héja sima, fosszilisan többnyire fényes. Tarkóduzzanata és garatduzzanata erős. Fogazatának elemei kb. egyforma fejlettségűek. A fosszilis példányok majdnem kivétel nélkül 5 fogúak. Gyakori pleisztocén előfordulása (mintegy 260 lelőhely) nagy ökológiai tűrőképességére mutat. Vergio mouUnsiana (Dupuy, 1849) Feltűnően nagy termetű a Vertigo-fajzok között. Szájadéka szív alakú. Erős tarkó-, gyengén fejlett garatduzzanata van. 4 fogú. Pleisztocén képződményeinkben ritka mindössze 13 lelőhelyről ismeretes, mindenütt kis egyedszámban. Az enyhe klímaszakaszok faja.