Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 11. (Eger, 1992.)

Sümegi P.: A Cochlicopa nitens (Gallenstein, 1848.) újabb magyarországi pleisztocén lelőhelye

A Cochlicopa nitens (Gallenstein, 1848.) újabb magyarországi pleisztocén lelőhelye Sümegi P. New Pleistocene locality of Cochlicopa nitens in Hungary. Second Pleistocene occurence of Cochlicopa nitens have been found in the sandpit of Tíszaalpár. Compaing the fauna of the new locality with the fauna of Hortobágy locality (Nyilas, I.-Sümegi, P. 1989) we can state that the appearance of this species took place during a well-limitable climate period at the end of Würm and at the beginning ot the late glacial period. Az újabb Cochlicopa nitens lelőhely Szegedtől É-ra, a Tisza folyó magaspartján található, a tiszaalpári homokbányában. A homokbánya mintegy 6 m mélyen tárja fel a területen található infúziós lösz, fluviatilis és eolikus homoküledékeket. A szelvényen belül 2,25—2,75 m között találhatók a Cochlicopa nitens egyedek. A kísérő-faunát 22 faj, 2954 egyede alkotja (1. táblázat). A fauna beágyazó kőzete jelentős agyag és kőzetliszt-tartalmú infúziós lösz. Az infúziós löszréteg feküjét folyóvízi képződmény, a fedőrétegét eolikus homok alkotja (Sümegi P. et al. 1991). Az üledék kifejlődése és a Mollusca fauna alapján a C. nitens egyedeket tartalmazó infúziós lösz változó vízborítású ártéren akkumulálódott. Az eddig ismert két pleisztocén Cochlicopa nitens lelőhely rétegsorának geológiai kifejlődése nagyon hasonló, de nem teljesen azonos. A két lelőhely kísérőfaunájában is különbségek jelentkeztek. Míg a hortobágyi faunában a vízi fajok aránya 15%, addig a tiszaalpári faunában csak 2,5%. Ez az eltérés azt mutatja, hogy a tiszaalpári szelvénynél az élővíztől távolabb, magasabb ártéri szinten rakódott le az üledék. A tiszaalpári szelvényből több, jellegzetesen hidegtűrő, hidegkedvelő elem került elő, mint a Columella edentula, a Columella columella és a Vallonia teniulabris. A fauna összetétele hideg klímájú, időszakosan vízzel borított ártéri rétekre jellemző. Az ártéri rét helyenként cserjékkel, fákkal tagolt lehetett. A nagyobb növényzeti borítottságot a Vallonia costata, a Punctum pygmaeum, az Euconulus fulvus fajok jelentősebb aránya is bizonyítja. A hortobágyi szelvényből összesen 1 db C. nitens került elő. A tiszaalpári szelvényből a finomrétegtani vizsgálatok és az egyeléses gyűjtések során 47 ép példányt iszapoltunk ki. Ez a jelentős mennyiség biometriai vizsgálatokat is lehetővé tett. Összehasonlítva a lelőhelyen talált Cochlicopa nitens és Cochlicopa lubrica egyedek metrikus adatait, azt tapasztaltuk, hogy a C. nitens mérete (Magasság:7,0-ő,2 mm, Szélesség: 2,9-3,2 mm) alapján is jól elkülöníthető a C. lubrica fajtól (Magasság: 6.0%o 4.9 mm, Szélesség: 2,22,7 mm). A fosszilis C. nitens egyedek vörösbarna színűek és így jól elkülöníthetők a barnássárga színű C. lubrica egyedektől. A tiszaalpári fosszilis populációkban jelentkező különbségek alapján azokkal a szerzőkkel értünk egyet, akik a C. nitenst önálló fajnak tekintik (Nilsson, A. 1955., Lozek, V. 1958., Hudec, V. I960., Kerney, M. P. et al. 1983). A biosztratigráfiai elemzések azt mutatják, hogy a tiszaalpári szelvény a pleisztocén során képződött. A malakofauna alapján a C. nitens egyedeket beágyazó üledék a felső würm egy hideghullámában rakódott le. Az őslénytani vizsgálattal párhuzamosan radiokarbon elemzést is végeztünk, hogy a kérdéses réteg korát pontosan behatárolhassuk. A radiokarbon elemzést a nagy mennyiségű Mollusca héj tette lehetővé. A héjak karbonátanyagából nyerték ki a vizsgálathoz szükséges CO2 mennyiséget (Hertelendi, E. et al.