Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 8. (Eger, 1988.)
Szabó Sándor: A Sadleriana pannonica (Frauenfeld 1865) visszatelepítésének kezdeti tapasztalatai a Bükki Nemzeti Park területén
forrás közelére korlátozódott. A "donor" élőhely a Szikla-forrás alatti hídnál lévő oldalági ér volt. Köveken kb. 300 egyedet szállítottam át. Itt a Szikla-forrás és a Szálajka-patak vize találkozásánál, a patakban lévő kövek "áramlási árnyékába" helyeztem az egyedeket. A közvetlen elsodródás minimális volt. A következő napon a csigák 15 - 20 cm távolságon belül, szigetszerű eloszlásban szóródtak szét. Egy hónap múlva a telepítés helyén lévő cönológiai vizsgálat (50 x 50 cm-s kvadrát), 104 egyedet számlált kummulatív eloszlásban, két hónap múlva (1988. szeptember 24-én) 254 (!) egyed volt. Az egyedek kb. 40 %-a egészen fiatal példány. A forrás és a vizsgált (telepített) élőhely közötti erős sodrás nem teszi lehetővé az ilyen nagy számú áthúzódást (80 cm/ sec), valamint a fiatal egyedek nagy száma pozitívvá teszi a kísérletet. A fenti eredményeken felbuzdulva megkíséreltem a nagyobb távolságra való áttelepítést. A módszer a következő volt: egy hűtőtáskában lévő műanyag kádba helyeztem patakvizet és ebbe raktam kövekkel együtt csigákat. A folyamatos oxigén ellátást egy campingpumpára szerelt akváriumi porlasztóval biztosítottam. Az 1-2 órás szállítás során a víz hőmérséklete maximum 0,5 C-t emelkedett. A csigák nagy része azonban lejött a kövekről. Ez gondot okozott a kihelyezésnél, de csendes sodrás árnyékába öntve őket, az azonnali elsodródás minimális volt. Ilyen módon végeztem munkámat a Jávor-kútnál és a Bán-pataknál. A Jávorkút vizében 5 éve biztosan nem él vizicsiga. Az irodalom szerint Bythinella austriaca élt itt (VARGA 1976/77). A Szálajka-patak Szikla-forrás alatti hídnál begyűjtött egyedeket telepítettem át (1988. július 26-án) a forrás medencéjébe és a kifolyó utáni forrás-patakba (200-200 db-t). Egy hónap múlva, több alkalommal ellenőriztem, a forrásmedencében 3-8 egyedet, a forráspatakban 8-20 egyedet figyeltem meg. (Ezek a kövek felszínén mozogtak, a kövek alatt még volt több is, de nem mertem bolygatni a kicsiny élőhelyet). Két hónap múlva a forráspatakban, gyerekek által épített gát miatt, a pangó vízben, finom iszapból álló üledék halmozódott fel az aljzaton, és a mederben lévő apró fehér mészkő nagy részét kihordták. Az élőhely így megsemmisült. A forrásmedencében 8-10 egyedet figyeltem meg. A Bán-patak vizében csekély egyedszámban inekvális-inzuláris eloszlásban él a Sadleriana pannonica . (SZABÓ, 1985). A telepítés az inekvális eloszlást mutató patakmederrészbe egy szivárgó oldalág magasságában történt. (1908. július 26-án, 300 egyed). Másnap az egyedszám az eredeti 2,95-szörösét adta kummulatív eloszlásban. Egy hónap múlva a patakmederben a telepítés felett közvetlenül, mintegy 60-50 cm magas, jól megépített gátat létesítettek. (Szigorúan védett terület !). A réseken lezúduló víz sebessége az eredeti többszöröse lett. Az élőhely károsodását az eloszláskép szemléletesen mutatja. Az egyedszám a fő mederben, a telepítés előttinek a felére (!) 37 db csökkent, és szigetszerű eloszlást mutatott. A védett oldalágban lényeges változás nem történt. Újabb egy hónap múltán (1908. szeptember 26.) az élőhely kiheverte az augusztusi károsodást, az egyedszám és az eloszláskép visszaállt a telepítés utáni értékre, sőt az élőhely mintegy 4-5 méter hosszon növekedett. A Mária-forrásnál szintén végeztem áttelepítést. (Az Ágnes-forrásból 200 db-t) (1988. augusztus 9-én). A telepítés helyén másfél hónap múlva mintegy 60 Vban éltek a csigák, közülük 20 %-a fiatal példány volt. Kontrolként megkíséreltem a Szinva-patak vízrendszeréhez tartozó Bársonyforrásba telepítést (teljesen kiépített forrás), de már másnap nem volt egyetlen élő egyed sem. (1988. július). Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az arra alkalmas helyeken sikeres lehet a Sadleriana pannonica visszatelepítése. A megtelepedést elsősorban az élőhely háborítatlansága befolyásolja.
