Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 8. (Eger, 1988.)
Krolopp Endre: Pleisztocén csigafaunák új faja: Trichia edentula (Oraparnaud)
3. Villánykövesd . A Fekete-hegy É-i lejtőjén 1,5 - 4,5 m vastag lösz (4 db): a Trichia hispida , illetve Perforatella bidentata-nak határozott anyagából. (1, illetve 3 példány). A kísérőfauna mindhárom helyen a szokásos "löszcsigákból" állt. A Trichia edentula nyugat-alpi elterjedésű faj, Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, Svájc és Franciaország egyes alpi területeiről ismeretes. Hozzánk legközelebb Ausztriában található. Hegyvidéki erdőkben, 500-2000 m magasság közt él. Leírása (Kerney et al. 1983 nyomán): Nagysága 4,5 - 5,5x7-8 mm. A ház felső oldala meredeken kúpos, alul lapított, 7-8, szorosan felcsavarodott kanyarulatból áll. Utolsó kanyarulata a kerülete mentén szögletes. Köldöke igen szűk és a kihajló oszlopszél majdnem teljesen elfedi. Szájadéka széles ellipszis alakú, alul lapított, szegélye itt kissé kihajlik, az ajak alul gyengén megvastagodott. Barnás héján a ház kerületén világosabb sáv húzódik. A héj meglehetősen durván vonalkázott, rövid, finom szőrökkel fedett, amelyek a kifejlett példányon általában hiányoznak. Magyarországi fosszilis példányai fehérek, héjuk aránylag vastag. A Trichia hispidatól kisebb termete, kúposabb háza, mindenekelőtt azonban igen szűk, a kihajló oszlop széle által jórészt fedett köldöke alapján különböztethető meg. Fosszilis előfordulásáról keveset tudunk. Az irodalomban nem találtam pleisztocén elterjedésre vonatkozó adatoka. Annyi bizonyos, hogy Csehszlovákia pleisztocén üledékeiből nem ismeretes (Lozek 1964) és feltételezhető az ausztri ai löszökben való előfordulása. Jugoszláviában a belgrádi GE0ZAV0D pleisztocén Mollusca-anyagát tanulmányozva több feltárás, illetve sekélyfúrás faunájában találtam olyan Trichiaoéldányokat, amelyek nagy valószínűséggel a T. edentula fajhoz tartoznak, öszszehasonlító anyag hiányában azonban a kérdést nem tudtam minden kétséget kizáróan eldönteni. Valószínűnek látszik, hogy pleisztocén faunánk újonnan kimutatott tagja, a Trichia edentula az ország déli, délnyugati részének löszképződményeiből a későbbiek során máshonnan is előkerül. IRODALOM FŰKÖH, L. - KROLOPP, E. (1989): Gebhardt Antal pleisztocén malakológiai anyagának revíziója és értékelése. - Janus Pannonius Múzeum Évkönyve (in press) KERNEY, M. P. et. al. (1983): Die Landschnecken Nord - und Mitteleuropas, p. 1-138. Hamburg und Berlin. KROLOPP, E. (1976): Pécs környéki pleisztocén anyagok malakológiai vizsgálata. - MÁFI Adattár (kéziratos jelentés). KROLOPP, E. (1982-83): Verzeichnis der pleistozänen Mollusken Ungarns. A magyar országi pleisztocén Mollusca-fajok jegyzéke. - Soósiana, 10-11. p. 75-78. KROLOPP, E. (1984): A magyarországi pleisztocén Mollusca-fauna jellemvonásai. Die Charakterzüge der ungarischen pleistozänen Molluskenfauna. - Soósiana y 12. p. 7-10. LOZEK, V. (1984): Quartermollusken der Tschechoslowakei. - Rozpravy U. U. G. 31 p. 1-375. Dr. Krolopp Endre Magyar Állami Földtani Int. Budapest, Népstadion u. 14. H-1143.
