Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 7. (Eger, 1987.)

Dávid Árpád: Paleoökológia és paleopathológiai megfigyelések felsőoligocén puhatestűeken

Ebből következik, hogy együtt mozogtak/mozoghattak. Az erős, nagy termetű Athletanak nem okozhatott nehézséget az Ostrea

k szállitása. A kagylók pedig részesülhettek a ragadozó életmódot folytató csiga táplálékának maradványaiból. A synökia ezen for máját asztalközösségnek /kommenzalizmus/ nevezzük /Bogsch, L. 1968»/. Az Ostreá

k együttélése nem faj specifikus jelenség. Az Egerea collectiva faj egyik egyedén is Qstreá

kat találtam™ Az osztriga-telep ránött a csiga szájadékára. Ez bizonyltja, hogy az Egerea már nem élt, mikor az Ost reá

k rátelepedtek, A nagy termetű Ostrea-fajok legnagyobb részének teknői sűrűn átlyuggatottak. Az apró lyukak a marószivacsok /Cliona nemzetség/ tevékenységére utalnak, A marásnyomok a bioeróziós szerkezetek körébe tartoznak, S egyben lakásnyomok is /domichia/. Hiszen fejlődésük kezdeti szakaszában a marószivacsok különböző szervezetek mészvázaiba marják be magukat. Ha a héj külső felületén figyelhetjük meg a marásnyomokat, akkor valószínűleg élo kagylót károsított a szivacs. A teknő belsejében pedig az állat pusztulása után telepedett meg, jellegzetes bioeróziós nyomokat hátrahagyva /Warme, E.J. 19 85, Gyűjtéseim során számos olyan ősmaradványt találtam, amelyeken ragadozó csigák furásnyomai fedezhetők fel. Ezen csigák tevékenysége kétféleképpen is minősíthető. Az áldozat szempontjából paleopathológiás jelenség, mint sebesülésnyom, A csiga részéről pedig táplálkozásnyom /Tasnádi-K, A, 198o./.