Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 6. (Eger, 1986.)

Majoros Gábor: Csigák gyűjtése talajmintákból

3. / Dekantálás Az apró szemcséjű törmeléket széles szájú edénybe, például literes befőttesüvegbe teszszük, Ebbe folyatjuk a vizet, s a vizsugárral keverjük az anyagot. A leöntéseket a fentebb leirt módon végezzük. Természetesen ebben az esetben sok, üres csigahéj is eltávozik a leöntött törmelékkel, amelyet felfoghatunk és száritás utáni forralással feldolgozhatunk. Az edény aljában maradó üledékben viszont az élo csigák gyűlnek össze, amelyek kinyúlt, levegőtlen állapotukban jóval súlyosabbak a legtöbb növényi darabkánál. A leöntéseket a könnyen felkavarható képletek eltávozásáig, illetve a törmelékről elfolyó viz teljes kitisztulásáig kell folytatni , 4, / Válogatás, konzerválás Az üvegedény alján maradt üledék elsősorban kőzet- és talajszemcséből áll, amelyek között kompaktabb magvak, földigiliszta-petekokonok, kéregdarabkák úszkálnak. Az üledéket lapos tálba, vagy Petri-csészébe öntjük ugy, hogy fél-egy centiméteres vastagságú vizréteg lepje el. A viznek tisztának kell lennie, hogy alatta élesen látszódjanak a tálka alján heverő képletek, Az élő csigák könnyebbek a talajszemcséknél, ezért ha a tálkát vízszintesen rázogatjuk, a fajsúly szerinti rendeződés miatt, a szilárd képletek legfelső rétegében gyűlnek össze, ahonnan csipesszel könnyen kiszedegethetők. Sok apró faj háza erősen felcsavart, ezért ha élo állapotban tesszük őket konzerváló anyagokba, a védekezési reakciójuk eredményeképpen annyira visszahúzódnak a héjukba,