Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 6. (Eger, 1986.)

Majoros Gábor: Csigák gyűjtése talajmintákból

egyben volt az iszapolás előtt. A legfinomabb és a legdurvább szita közötti frakció tovább osztásának az a haszna, hogy minél egységesebb szemcseméretet alakítunk kibánnál precízebben végezhető a következő lépés és a végső válogatás is annál könnyebb. Magam legalább egy Truncate

llina - Vertigo Vallonia nagyságú szemcsefrakciót és egy Pupilla - Cochlicopa nagyságú szemcsefrakciót szoktam készíteni. Kisebb talajminták esetében az ennél finomabb frakcionálás nem is indokolt. 5./ Vizes frakcionálás Két szorosan összetartozó lépésből áll, amelynek célja a kicsiny héjak szeparálása a növényi és ásványi törmeléktől. A száraz,apró szemcséjű talajmintát magas falu edénybe öntjük, és bo vizzel elkeverjük, A kőzetdarabok az edény aljára ülnek, mig a csigahéjak zöme és a növényi részek úsznak a viz felszínén. Az uszadékot lekanalazzuk a víz felszínéről és tűzálló edénybe helyezzük. Ügyeljünk arra, hogy az első edény elég magas legyen ahhoz, -hogy az uszó és lesülylyedő részek kellő távolságra váljanak el egymástól. Műanyag vödrök jól használhatók e célra. Az uszó törmelék zömének kimérése után a maradékot ugy tudjuk összegyűjteni, hogy a vizet megkeverve, teaszürőn keresztül öntjük azt át, A műanyag vagy fém, nyeles teaszürőkből jól kiütögethető a benne összegyűlt törmelék. Az edény aljában öszszegyült kőzettörmeléket is érdemes megkeverni, mert belőle még úszhat a felszínre növénydarabka és csigahéj,