Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 4. (Eger, 1984.)

Bába Károly-Füköh Levente: Holocén és recens malakológiai adatok értékelése állatföldrajzi és ökológiai módszerekkel a Bükkben

sa /flórára és faunára/ erősödött. A Bükkben a boreálisban a hársas-kőríses sztyepp erdők /Tilio-Fraxinetum/ domináltak, az at lanti fázisban a Fagus, Ouercus és Carpinus pollen mennyisége nőtt és a pontusiszubmediterrán molyhostölgyes /állatföldraj zilag a Ponto-mediterrán/ zónából sok elemmel gazdagodott /Zólyomi,B.1958/. Számolni kell a Cotíno Quercetum jelenlétével is, mely csak a Bükk II. fázisban fog visz szaszorulni a sziklagyepekkel és lejtősztyepprétekkel együtt. A középhegységben kialakul a boreálisban és az atlantikumban a tölgyes zóna. A Tillo-Fraxinetum asszociáció a Fagetum és a Querco-Carpinetum között közti helyzetet foglal el Quercetalia, Fagetalia és Querco Fagetea elemekkel. Ezt az átmeneti helyzetet rendszertani besorolása nem tükrözi /Soó,R.1964/. Az állatföldrajzi csoportok előfordulá sának tanulságai A kontinentális csoportok a dacikuspodolikus kivételével a klimatesteknek meg felelően /Bába,K.1982/ főleg a kontinentális klimáju glaciálisokban, interstadiálisokban, míg a szubatlanti csoportok zömmel az interglacíálisok meleg, nedves időszakaiban diszjunktáltak. Noha az egyes pleisztocén és holocén klimaszakaszok faunája attól főggően, hogy periglaciális, vagy peristadiális helyzetű lelőhelyről, ill. extra, vagy azonális helyzetű növényzetből került elő - ahogy a jelenben is egy-egy terület faunája - különböző mértékben keveredik, az egyes faunakörck és faunaelemeik megléte, ill. hiánya indikációs ér-