Dr. Fűköh Levente szerk.: Malakológiai Tájékoztató 1. ( Eger,1980. )

Dr. Kovács Gyula: A malakofaunisztikai kutatásokról

Ezután a fajok gyűjteménybe rendezésének előkészítése következik, amit 4./ cimkézésnek neveznek. Egy-egy biotópban talált fajok egyedeit címkével látják el, melyre a faj neve mellett a fontosabb lelőhelyi adatok /közigazgatási,földrajzi egység, élőhely, előfordulás helye, aljzata, talaja, egyéb megjegyzés/, a gyűjtés ideje, illetve a gyűjtő és meghatározó személy neve kerül. A cimke a hozzátartozó faj egyedeivel elválaszthatatlan, ezt nevezik szaknyelven tételnek. Célszerű a gyűjtött anyagot un. fajkartonra vezetni /könyvtári katalóguskartonhoz hasonló/, mely fajonként tartalmazza az odatartozó tételeket; 5./Aartonozás/. A tételeket a könnyebb regisztrálás érdekében nyilvántartási számmal látják el. Ezután következik az anyag gyűjteménybe rendezése. A gyűjtemény szerepe sokrétű: a gyűjtőmunka első számú bizonyítéka, további kutatások, Összehasonlitások alapja, segit a problematikusabb fajok meghatározásában, muzeális érték,sok olyan régebbi bizonyító erejű adatot tartalmaz, ami később esetleg már nem szerezhető be, segiti mások kutatásait, végül esztétikai élményt nyújt. A molluszka-gyüjtemények elvi elrendezése a következő: rendszertani vagy ökológiaicönológiai. Leginkább az előbbit alkalmazzák. A tárolás módja szerint: száraz /héjmorfológiai/ és nedves /alkoholos/. A kettőt célszerű kombináltan alkalmazni, ugyanis meztelen csigákat csak nedvesen /alkoholban/ lehet tárolni, házas csigák esetében a héjmorfológiailag megegyező, de anatómiailag eltérő fajok esetében az állatot is meg kell őrizni, hogy a biztos faji hovatartozás azonosítható lehessen /pl. egyes