Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)
SZILY GÉZA (1 938) Tolnán született. 1966-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola festő szakán, mesterei Jakuba János, Ridovics László, Z. Gács György voltak. Azóta állít ki rendszeresen bel- és külföldön. Munkácsy-díjas (2007). 1987-től a szombathelyi Tanárképző Főiskola rajz intézetének tanára, 1994-től nyugdíjba vonulásáig tanszékvezetője. Különböző festészeti műfajokban és anyagokkal dolgozott, festett seccót, tervezett gobelint, alkotott olajjal és olajtemperával, a 80-as évektől pedig elsősorban akvarellel dolgozik. Alapító tagja és egyben jelenlegi elnöke a Magyar Vízfestők Társaságának. Művészete intim festészet. A magyar festők idős nemzedékének azon tagja, akik a modern vüág és benne a művészet gyors változásai közepette is fogékonyak maradtak az emberi érzelmek, a mély, katartikus élmények iránt, és fenntartották a technikai igényesség magasra tett mércéjét. Erőteljes, szinte izzó színvilága a valóságot átformáló képzeletgazdag szürrealisztikus témák és a rendkívüli finomsággal kidolgozott lírai részletek összhangjával ad különleges feszültséget, egyéni hangot festészetének. Az utóbbi időben színvilága komorabb lett. A tiszta akvarellhez való ragaszkodását kiegészíti az egyéb vizes eljárások — tus, diófapác — alkalmazása, illetve a vegyes technikák iránti érdeklődés. Az Egri Akvarell Biennálén kiállított: 1982, 1984, 1986, 1988, 1990, 1992, 1994, 1996, 2000, 2002, 2004, 2006, 2009, 2014. A kiállításon díjat kaptak még: Újházi Péter, Krajcsovics Éva, Mayer Berta, Vizi Tihamér L Országos Akvarell Triennálé 2009 Atöbb mint négy évtizedes akvarell biennále ritmust váltott, s 2009-ben az országos vízfestészeti kiállítás, a XXI. Akvarell Biennále I. Akvarell Triennále néven nyílt meg. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy azért ritkulnak meg e kiállítások, mert leáldozott ezen ősi technika, megnyugtathatom, a változásnak nem ez az oka. Az észak-magyarországi régió olyannyira dúskál a papíralapú technikák seregszemléjében- grafika Miskolcon, rajz Salgótarjánban - hogy a szervezők úgy gondolták, az egybeesések elkerülése végett, a három országos tárlat felváltva kövesse egymást. A hatvanas évek kultúrpolitikája a grafikát, a textilt, a kerámiát, a kisplasztikát „leküldte" vidékre, de a „száműzetésben" nagyobb szabadság jutott nekik. (...) Míg 1968-ban Németh Lajos még képzőművészetünk mostohagyermekeként említi 81
