Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)
A műfaj „őrzői" főként tájképek vagy a kép tájként való felfogásából erednek, s új típusú motívumokból: változatos festői elemekből, formákból állnak. Olykor a táj vagy részlete topografikus jelegű, s új eszközökkel (akvarell-ceruza) készül, mint Bikácsi Daniela képei, ám a képpé összeálló vonások és közeik a képalkotást emlékezet-kép alkotásként határozzák meg, nem ábrázolásként, s így a helyrajz tárgyilagosságát az alkotó szubjektív-individuális és a kép autonóm törvényei gazdagítják. Keserű Katalin, 2000 BIKÁCSI DANIELA: Marseille-i tér, 2000 papír, akvarell 100x70 cm 76
/
