Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)

biztosította, úgy az újkor matematikai-geometriai perspektívatana a földi világ beláthatóságát; s majd az akvarell, áttetszőségével, a kettőt egyesítette egy új, kozmikus természeti perspektívában, mely föld és ég, ezen túlmenően a látható és a csak sejthető, de létező világok összefüggését állította. (...) Az idei egri akvarell biennále szakmai kiírása épp az áttetszőségre és a szó szerint vett akvarellre vonatkozott. Jó döntés volt, (...) amit látva kiderülhet: a modern kort bevezető új tapasztalatok és érzékenység, a perifériásból kormeghatározóvá

vált technika élhet-e még napjainkban, a mai

(posztmodern?) kor tudatával összefüggésben. (...)

Az akvarell áttetszősége (...) különleges értéket

képvisel: a felszínen túli világot érzékelteti, a felszínnel együtt. Látása ezzel egyszerűen „jót tesz a szemnek" s az önmagát már csak rövid távokra trenírozó embernek.

Keserű Katalin, 2000

62