Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)

SIMSAY ILDIKÓ (1942-1997) (posztumusz díj)

Magyar Iparművészeti Főiskola díszítőfestő szakán tanult 1961—1967 között, mesterei Blaskó János, Ridovics László, Z. Gács György voltak. 1986-ban a Művelődési Minisztérium norvégjai ösztöndíjasa, 1989-ben Eötvösösztöndíjas, 1981-től több országos biennálé díjazottja, 1994-ben a Nemzetiségi és Etnikai Kisebbségi Alapítvány Nívódíját kapta. 1965 és 1970 között nyaranta a Paksi Múvésztelepen alkotott, majd Kecskeméten, Szolnokon, Tengelicen, Kölesden, Lendván, Mezőtúron jár művésztelepen. Az 1980-as évek második felétől a művészeti közélet aktív résztvevője: a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Festő Szakosztályának titkára, 1991-ben megalapította a Folyamat Társaságot Tagja volt a Képző- és Iparművészeti Társaságok Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Vízfestők Társaságának, VUDAK-nak. Munkássága nem érintkezett kora művészetének főbb áramlataival. Társadalmi tematikájú tragikus, látomásos expresszionizmusa kis rajzait éppúgy áthatja, mint akvarelljeit vagy nagyobb festményeit. Erőteljes színvilága és az ember groteszkbarbár megjelenítése képein a jelen időt képviselik. Művészetet-nemet-társadalmat-emberséget egységben megélő képtémái személyes ügynek tűnnek, de közösségi szintig tágíthatóak. Szubjektivizmusa nem a 80-as évek egocentrizmusának termékei, kétségbeesett emberi attitűdje sokkal inkább kora értékválságát közvetíti.

Az Egri Akvarell Biennálén kiállított: 1994,1996,1998.

A kiállításon díjat kaptak még: Bikácsi Daniela,

Pál Csaba, Síró Lajos, Nyolczas István, Sejben Lajos,

Polgár Csaba, Ferenc Tamás, Kavecsánszky Gyula,

Luzsicza Árpád, Vályi Csaba

XVL Országos Akvarell Biennálé 1998

A bemutatásra, a biennálé-keretek közötti kiállításra ítélt mű-együttes a változatosság, a sokszínűség ellenére, illetve azzal összhangban koncentráltan és szemléletesen tanúsítja, hogy milyen élénk szellemi mozgások, milyen eleven esztétikai - stilisztikai - áramlatok éltetik a festészet eme szegmensét, s hogy a jelentés- és jelenség-tényezők hogyan összpontosulnak egy kitágított műtípus, egy kibővített technika által lazán körvonalazott-meghatározott művészeti területen. Az áttetszőségben tündöklő hagyományos, természetelvű, valóságidéző, vagy az elvonatkoztatott nyelvezetű alkotások mellett néhány olyan munka is jelen van, amely a megszokottól messze elrugaszkodó mű-státuszt teremteve kelthet izgalmat a befogadóban. (...) ismételten fel kell figyelnünk a fiatalok aktivitására, illetve erőteljes jelentkezésére: így kiemelten kell szólnunk az egri - egykori és mai - pedagógiai főiskolások, rajzszakosok érett teljesítményéről. (...) Külön kell megemlékeznünk a közelmúltban tragikusan korán lezárult életművet teremtő alkotó, Simsay Ildikó munkásságáról. Simsay Ildikó posztumusz egri fődíját egyben az érdemtelenül háttérbe szőrűlt-szorított festői életmű rendkívüli mélységeinek megkésett honorációjaként üdvözölhetjük.

Wehner Tibor, 1998

59