Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)

lenézett tanulmány, vagy a közönségigényt kielégítő útiképekből önálló szerephez és lett különösen az I.

világháború idején az embert megrázó események

érzelmektől fűtött kifejezőjévé. (...) Nem véletlenül éppen ekkor, a magyar aktivisták expresszív realista

törekvéseiben jutott századunkban a vízfestészet a rajzművészettel együtt új magaslatokra. (...) A formák, a tömegek kiemelésével úgy mutattak fel

új plasztikai értékeket, hogy az akvarell megszabta alkotói folyamat gyorsasága egy hullámhosszra került belső lényegük expresszív kivetítésével.

(...) Az ívesen hajló, dinamikus felülettagolással csaknem az absztrakció teljes végigviteléig jutó kompozíciók (...) jelzik a törekvések továbbvitelét 1920 után is.

Bajkay Éva, 1994

53