Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)
MAYER BERTA (1 944) Budapesten született. A Magyar Képzőművészeti Főiskola festő és rajztanár szakán diplomázott Szentiványi Lajos növendékeként 1968-ban. Munkácsy-díjas (2001). A Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolán festészetet oktat. A művészi kifejezés lehetőségeit keresve két végletesen ellentétes anyag - a fém alapú zománc és a papírra készülő akvarell — foglalkoztatja. Akvarelljei mindvégig megőrizték a műfaj és az anyag eredeti, vonzó tulajdonságait: a könnyedséget, a takarás, átfedés, áttetszőség transzparenciáját. Műveinek képterei többnyire nyitottak, határtalanok, mely térben törékeny motívumok, geometrikus alapelemek mozognak, lebegnek. Gyakran használja ki a pillanatnyi lehetőségeket, de épít az irányított véletlenre és korántsem hagyatkozik az anyag önmozgására. Szabadvásznas alkotásaiba is átmenti a vízfestés hagyományos erényeit: művei gyakran ezáltal válnak transzcendens tartalmak hordozóivá. Az Egri Akvarell Biennálén kiállított: 1974, 1976, 1978, 1980, 1982, 1986, 1992, 1994, 1996, 1998, 2004, 2006, 2009,2014. A kiállításon díjat kaptak még: Ágh Ajkelin Lajos, Bikácsi Daniela, Szily Géza, Gaál József, Magyar Gábor, Balogh Gyula, Bálint Ádám, Kohán Ferenc, Szabó Ágnes, Stefanovits Péter MAYER BERTA: A változás formái, 2004 papír, ekolin, tus 100x70 cm XIV. Országos Akvarell Biennálé 1994 A 20. századi magyar akvarellfestészet történetét 2000-ig négy egymást követő biennáléhoz kapcsolódva igyekszünk áttekinteni a Magyar Nemzeti Galéria Grafikai gyűjteménye alapján. Különösen érdekes ez most azért is, mert a biennálék tanúsága szerint erősen megnövekedett az érdeklődés ez iránt a korszakonként eltérő szerepet kapó technika iránt. A kortárs akvarellfestészet történed hátterét az elmúlt századforduló a kva re 11 i stá inak változó tevékenysége nyújtja (...) A akvarellfestészet -19. századi angol reformja nyomán - a nedves papírra lazúrosán felvitt festékrétegek, a szecesszió egyszerre festés elvének és a pillanatnyi élményt gyorsan, frissen rögzítő tájképeinek így adtak egyszerre alapot. Ezek nyomán jutott az akvarell az 1910-es évekre a 51
