Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)
Egyre kevesebb az érdektelen tájkép. A korábbi kiállításokon nagyobb súllyal jelenlevő narratív hangvételű munkákat lassan kiszorítják a tisztább, elsősorban festői gondolkodást tükröző alkotások. Az utóbbi évek újfestészetí törekvéseinek jónéhány képviselője is jelen van műveivel. Érdekes módon most jelentek meg először a biennálén - úgy tűnik kissé megkésve - fotonaturalista, hiperrealista szándékú műveket alkotók. Ebből a felsorolásból is látszik mennyire a sokféleség, az egymástól jelentősen eltérő felfogásmódok egymásmellettisége jellemzi e jelenlegi tárlatot, ahogy az egész hazai művészetet is. (...) A biennálé rendezői mindig fontosnak tartották, hogy a magyar akvarellfestészetet ne csak a hazai, hanem a külföldi közönség számára is ismertté tegyék. így jutott el az Egri Országos Akvarell Biennálék anyaga az elmúlt években a lengyelországi Przemyslbe, Londonba és a bulgáriai Targovistébe. A 10. most látható tárlat teljes anyaga pedig a finnországi Poriban kerül bemutatásra ez év őszén. Lengyel László, 1986
