Csintalan András (szerk.): Víz-Hangok. Az egri Országos Akvarell Biennálék/Triennálék (1968-2014) nagydíjasainak kiállítása - A Dobó István Vármúzeum kiállításvezetői 3. (Eger, 2017)
SERES JÁNOS (1 920-2004) Selyeben született. A Miskolci Református Gimnáziumban Imreh Zsigmond volt a tanára, s az ő biztatására jelentkezett a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. Burghardt Rezső osztályába került, de átjelentkezett Rudnai Gyulához. 1939—1944 között volt a növendéke. A háborúban szovjet hadifogságba esett, és csak 1947 nyarán jutott haza. 1947- től haláláig a Miskolci Művésztelepen élt. 1984-ben Izsó Miklós-díjjal, 1986-ban Székely Bertalan-emlékéremmel, 1991-ben Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés Alkotói díjával, 2002-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjével tüntették ki. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége Észak-magyarországi területi titkára volt. Szervezőmunkájának köszönhető több, Eszak-Magyarországon máig életben maradt országos kiállítássorozat létrejötte: a Miskolci Téli Tárlat; Miskolci Országos Grafikai Biennálé, Egri Országos Akvarell Biennálé, Salgótarjáni Országos Raj^biennálé. 1968—1980 között az egri Elő Si Minh Tanárképző Főiskola (ma Eszterházy Károly Egyetem) Rajz-tanszékének mértékadó mestere volt. Festményei rajzi indíttatásúak. Tájképeit és csendéleteit a színek redukciója, leggyakrabban barna tónusos visszafogottsága, a tónuskontrasztok hangsúlyozása, a szerkezet és a forma kiemelése, a tér vetületként való megjelenítése jellemzi. Legfontosabb ihletője a Cserehát dimbes-dombos vidéke. Lírikus rajzaival rendszeresen szerepelt a Napjaink c. folyóiratban, Szilágyi Ferenc Csalánok és ibolyák című verskötetét illusztrálta. Az Egri Akvarell Biennálén kiállított: 1976. A kiállításon díjat kaptak még: Bakallár József, Bartl József, Duschanek János, Csavlek András, Végh András, Bikácsi Daniela, Újházi Péter V. Országos Akvarell Biennálé 1976 Van alkotó, aki életművét teszi teljesebbé akkor, amikor vízfestékhez nyúl - munkáira azonnal ráismerünk -, itt is önmagát adja. Mások viszont szinte újjászületnek (...) Nem túlzás tehát azt állítanunk, hogy a megoldások sokfélesége, s a színvonal garanciája sziporkázóan ötletessé, mesterségben és élményben hihetetlenül gazdaggá varázsolja a Biennálét... [Nem] az a cél, hogy előre dicsérjünk, sokkal inkább, hogy az eddigi tapasztalatok alapján kíváncsian reméljünk, s joggal bizakodjunk. A vízfestés seregszemléjéről előbb mondottak ugyanis a bemutatósorozat tanúságait sűrítik -sa mindig élményt nyújtani képes kiállítások szavatolhatják, hogy a mostani Biennálé csak öregbíti a tárlatok hírnevét, gazdagítja a sorozat sikereit. Hozzájárul ahhoz, hogy értékének és rangjának megfelelően tanuljuk meg becsülni az akvarelit, s boldogan becsüljük meg, hogy ennyi jó művész dolgozik e műfajban. Egészen biztos, hogy az Egri Akvarell Biennálé nélkül szegényebb lenne kiállítási programunk, s a Biennálé mecénáló hatása nélkül szegényebb kortárs képzőművészetünk. Erre a bemutatóra készülnek a művészek, a részvétel rangot jelent, s a komolyan vállalt munka eredményeinek élvezője a közönség. Rajtunk tehát a sor, hogy értő szeretettel fogadjuk az alkotásokat, váljék életünk részévé az itt szerzett élmény. Bereczky Loránd, 1976 21
