Petercsák Tivadar (szerk.): Népművészeti örökségünk Heves megye. Kiállítás a Dobó István Vármúzeumban április 2-június 20. (Eger, 2004)

selyemhímzés a falvak ízléséhez igazodott. Gyön­gyös környékén dús, színes, Eger környékén egy­szerűbb hímzést igényeltek. Az átányi ködmön fe­hér alapszínű, visszafogott színezésű. A tiszanánai szűcsök a férfiak számára hímzett subát, a nőknek barna ködmönt varrtak. Egerben készítették az or­szágban a legdíszesebb cifraszűrt, egész felülete hímzéssel volt borítva. Gyermekek számára posz­­tórátétes szűr készült. Posztómentét, dolmányt és mellényt ezüstgombbal és csatokkal Gyöngyös és Eger módos gazdái, illetve Besenyőtelken kisneme­­sek viseltek. Az emberi élet szokásai A palóc nagycsaládokban kiemelkednek a szü­letéshez kapcsolódó tárgyak (sátorlepedők, bölcsők), illetve az állni- és járni tanulást segítő eszközök. A felnőttek használati tárgyai, az ünnepek szokásai a gyermekjátékokban élnek tovább. A leány- és le­gényélet esztétikai szempontból rendkívül fontos darabjai a szerelmi ajándékok. Új ismereteket je­lentenek a katolikus és protestáns falvak fiataljai­nak a vallási eseményekhez és a legényélethez kapcsolódó tárgyai. Folklór jellegű tárgyi alkotások­ban igen gazdag a lakodalom szokásköre. A halál­hoz és a temetéshez már jóval kevesebb tárgy kap­csolódik. Megyénk elkülönülő falucsoportjai a naptári év ünnepeinek szokásvilágában is különböztek egy­mástól. A palóc falvakban erőteljesebben jellemző a népi vallásosság. A szlovák települések lakói őr­zik nyelvüket és néhány - eredeti lakóhelyükről hozott - szokáselemet. Átéli szokáskör időszakában leggazdagabbnak a karácsonyi ünnepkör tekinthető. A Miklós napi ala­koskodás jellegzetes alakja a boldogi Mikulást járó asszony, Luca napján készítették a Luca széket (Domoszló), a lyukas tésztaszedő kanalat (Bodony, Egerbocs), a lucaostort (Felsőtárkány). Megyénk ró­mai katolikus, de főként a palócok lakta területein szokás volt az ostyahordás. A molnárkalács sütésé­nek eszköze az ostyasütővas, melynek két kerek, ovális vagy téglalap formájú lapját vésett ábrákkal díszítették. Látványos adománygyűjtő szokás volt a betlehemezés és háromkirályjárás. Betlehemesek. Nagyréde, 1923 A farsangi dramatikus játékok, maszkos alakos­­kodók gazdag hagyományt idéznek. A farsangi kán­­tálás jellegzetes formája volt az Eger környéki fal­vakban a remélés. Borotválás, evés-ivás volt a fő jellemzője az asszonyok farsangjának a szlovák telepítésű hutás községekben. Az egri és gyöngyösi borvidéken a szüreti ko­szorúk változatos formái is a szőlőművelés fontos­ságát és gazdag tradícióit hangsúlyozzák. 10 Boldogi lányok, 1928

Next

/
Thumbnails
Contents