Császi Irén (szerk.): Mesterek üzenete. Élő szellemi kulturális örökségeink (Eger, 2012)
A kosárfonásról híres Békésen született 1944-ben. Édesapja is kosárfonóként tevékenykedett, így már gyermekkorában megismerkedett a szakmával, belenevelődött a mesterségbe. Tudását a békési kosárgyárban fejlesztette tovább, majd ott kapott elsőként munkát. Budapestre került, az Egyesült Fonottáru dolgozója lett. Kiváló képességei miatt oktatta is a szakmát a fiataloknak. Egyéni tervezésű és kivitelezésű tárgyai közül kiemelkedők a kosarak, tároló edények és a fonott népi figurák, amelyek az üveg befonásából indulnak ki: fejkendős asszonyok, kalapos férfiak, csikósok, subás pásztorok. A tárgyak többsége főzött hántolt, és nyers hántolatlan magyar fűzfavesszőből készült, alkalmazza a szalma és háncs kombinációt, valamint a trópusi nádat. Tudását átadta fiainak, akik ma elismert kosárfonó népi iparművészek. Kosárfonó Egyéni és csoportos kiállításokon láthatók alkotásai, külföldön is népszerűek tárgyai, bemutatták munkáit Olaszországban, Németországban is. Népművészeti szaktáborokat vezetett gyermekeknek az ország számos településén. Nagy türelemmel és jó pedagógiai érzékkel tanította a fiatalokat. 1982 óta Párádon él. 2002-ben nyitotta meg önálló alkotóházát és műhelyét, ahol rendszeresen tart bemutatókat, tanítja az erdei iskolák gyermekcsoportjait és az érdeklődő felnőtteket a mesterségre. Alapító tagja a Heves Megyei Népművészeti Egyesületnek. 2001-ben Hagyományőrző díjat, 2007-ben Kodály Zoltán Közművelődési dijat nyert. 1985-ben a népi iparművész címet kapta meg. 2009-ben a Népművészet Mestere címmel ismerték el alkotómunkáját. 4 Baji Imréné Kis Julianna a Népművészet Mestere
