Császi Irén (szerk.): Mesterek üzenete. Élő szellemi kulturális örökségeink (Eger, 2012)
Vezető tervezőként megalkotott textiljeit hazai és külpiacokon is értékesítették, a szövetkezetben dolgozó asszonyok terítékgarnitúrákon, hímzett blúzokon alkalmazták a keresztszemes motívumokat, fehér-piros-kék virágkoszorúkat, kalodákat, subrikákat, borsókákat. Vezetője volt az 1965-ben alakult Recski Tájháznak, ami egy népművészeti alkotóházat is magába foglal a mai napig. Tudását átadta a fiatalabb generációknak is, évekig szakkörökben, kézműves táborokban oktatott. A tanítással szerette volna elérni, hogy újra igaz legyen a mondás, miszerint: „Recsken minden asszony tűvel a kezében születik.” A Mátra alján, Recsken született 1920-ban. Az 1950-es évektől foglalkozik hímzéssel, Tompa Béláné, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet megalapítója figyelt föl tehetségére 1955-ben. Az ő megbízásából kezdte el a mintagyűjtéseit. A mátrai palócoktól keresztöltéses, szálvarrásos, fehér-piros-kék színösszeállítású lepedővégeket, férfiingeket, ingvállakat, törölközőket, abroszokat gyűjtött. 1957-ben megbízást kapott a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet recski részlegének létrehozására, ami több mint 150 asszonynak adott munkát. Egyedülállóan alkalmazza a legrégibb népi öltéstechnikákat, különösen a szálhúzásos vagdalásos hímzései figyelemreméltóak. Első sikerét a Műcsarnokban rendezett kiállításon aratta, ahol a legszebb vagdalásos technikával készült munkáit mutatták be. Számos helyi és országos pályázaton részt vett, a Kis Jankó Bori Hímzőpályázaton négy alkalommal első, három alkalommal második, öt alkalommal harmadik dijat kapott. 1968-ban Kis Jankó Bori díjban részesült. Munkáját a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Közalapítvány Kodály Zoltán közművelődési díja koronázta meg, amelyet ő maga is igazi elismerésnek tekint életművéért. 1960-ban megkapta a népi iparművész címet, 1962-től a Népművészet Mestere. 2 Bárdos Sándorné Tóth Ilona a Népművészet Mestere Hímző
