Császi Irén (szerk.): Mesterek üzenete. Élő szellemi kulturális örökségeink (Eger, 2012)

Papp Ferencné

Temesvári Katalin

a Népművészet Mestere

Viseleti babakészítő

Gyöngyösön szültetett 1925-ben. 1959 óta Budapesten él. ahol a Népművészek Háziipari Szövetkezetében tanulta meg a népviseletes babák készítését. Falvakat járva, helyszíni és múzeumi kutatás, gyűjtés segítségével ismerte meg egyegy falu népviseletét. Rajzok, fényképek, tervezés és szabásminták készítése után varrta meg hiteles, arányosan kicsinyített mását a viseletnek. Babái között egy falu akár négy generációjának ünnepi vagy hétköznapi öltözete is megjelenik. Rendkívül nagy ügyességgel kifejlesztette a nyakas babafejek több mint hatvan féle típusát. A babák fejeit textilből, művészi kézimunkával alakította ki. Az élethű babaarcok megformálásánál nagy figyelmet fordított a különböző korosztályokhoz illő arckifejezésekre. Kiemelkedők a kapuvári, a sárközi és a sokác viseleteket bemutató babái vagy a busójárást, a galgamácsai kiszejárást visszaidéző, 25 darabból álló sorozata. Utóbbiért a krakkói Nemzetközi Baba-biennálén 1978-ban második díjat kapott.

1985-ben a húsvéti locsolkodás című tárgyegyüttesért tanítványával és alkotótársával, Gyenei Józsefnével közösen első díjban részesült. A művészien megformált babafej-, kéz- és testkészítést az ország különböző vidékein oktatta, a szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezet babarészlegében a változatos fejsablonkészítést és a méretek, arányok kialakítását tanította.

Tagja volt a Heves Megyei Népművészeti Szövetkezetnek. 1961-ben lett népi iparművész. 1981-ben kapta a Népművészet Mestere címet a viseleti babák autentikus készítéséért.

A Dobó István Vármúzeum néprajzi gyűjteményében 53 db babája található, melyeket Faragó Lóránt egri fényképész vásárolt játékgyűjteménye számára.

26