Császi Irén (szerk.): Mesterek üzenete. Élő szellemi kulturális örökségeink (Eger, 2012)
Nagy Béláné Juhász Anna a Népművészet Mestere 1936-ban, Miskolcon született. Egy éves korában nevelőszülőkhöz került Hevesre. Nevelőszülei mezőgazdasági munkára szánták, ő azonban szeretett volna a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben dolgozni, minden vágya a szövés volt. 1955-ben került be a szövetkezetbe, ahol Tóth Mária és Tompa Béláné segítségével sajátította el a szövés mesterségét. Szakmai munkáját segítette, hogy 1963-ban megszerezte a takács szakmunkás bizonyítványt. Folyamatosan dolgozott saját tervei, elképzelései megvalósításán, új használati és dísztárgyak készítésén. Szedettes csillag- és szívmintáinak bordűrös elhelyezése, azsúrokkal való megtörése újszerűnek hatott. Nagy elismerést ért el a nagy- és kisazsúrok feldolgozásával itthon és külföldön egyaránt. 1971-től nyugdíjazásáig a hevesi kéziszövők részlegét irányította. Nagy gondot fordított a fiatalok szakmai képzésére, tanításukra, személyiségük formálására. Nyugdíjazását követően már kevesebbet alkotott, de csíkos-azsúros vagy szedettes szőtteseivel, ünnepi terítékeivel rendszeresen részt vett országos szakmai pályázatokon és kiállításokon. Len anyaggal mindig szívesen dolgozott, a színekkel elérhető pozitív és negatív hatások elérésére törekedett. 1985-ben Sárközi Emlékdíjjal tüntették ki. A népi iparművész címet 1985-ben, a Népművészet Mestere címet pedig 1993-ban, életműve elismeréseként kapta meg. 24 Szövő
