Császi Irén (szerk.): Mesterek üzenete. Élő szellemi kulturális örökségeink (Eger, 2012)

Gulyás Istvánná Igonda Ágnes 0918-2012)

a Népművészet Mestere

Szövő

Hevesen született 1918-ban. A szövéssel gyermekkorában ismerkedett meg a szülői házban. Pedagógus szülei tanították meg szőni a község asszonyait. Mesterének édesanyját és testvérét, Tompa Bélánét, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet alapító elnökét, a Népművészet Mesterét tartotta.

Szülei példáját követve pedagógusnak tanult. A tanítóképző főiskola elvégzése után Balassagyarmatra ment férjhez. Az 1950-es évektől tudatosan foglalkozott az ottani palóc szőttes hagyományok felkutatásával és feldolgozásával.

A Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezet munkájában a kezdetektől részt vett. A szövetkezet az ötvenes évek elején állami támogatással indult, tizenegy alapító taggal, azzal a céllal, hogy a környékbeli nők részére a háztartási munka mellett fennmaradó szabadidejükre foglalkozást adjon, valamint a palóc népművészeti hagyományok alapján kisipari árutermelést hozzon létre háziipari rendszerben.

A balassagyarmati Palóc Múzeumban és a családoknál fellelhető szőtteseket kutatta, tervezte újjá, a mai lakásokban, háztartásokban is használhatóvá.

Gyűjtési tevékenysége kiterjedt a környező palóc települések szőttes hagyományainak megismerésére is. A Szécsény vidéki palóc szőttesek egyik legkiválóbb tervezőjévé vált, terveit napjainkig felhasználják. Színérzéke, technológiai felkészültsége példaadó volt.

1960-ben lett népi iparművész és 1973-ban kapta meg a Népművészet Mestere címet.

14