Császi Irén (szerk.): Kocsira ládám, hegyibe párnám… Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről (Eger, 2014)
„Ki a lányát férjhez adja, legyen bukros dunnahaja!” KELENGYE A PALÓCFÖLDÖN A „szekrények”, menyasszonyi ládák elsődleges funkciója a menyasszonyi kelengye tárolása volt. A lánygyermekek kelengyéjének készítéséhez, gyűjtéséhez már a születés utáni első években hozzáláttak, ezt követelte a falu rendje. A szülők kötelessége volt, hogy mire elérkezett a házasságkötés ideje, a helyben szokásos mértékű hozománnyal ellássák a lányokat, egyes helyeken a fiúkat is. A kelengye nagy részét a saját termelésű kenderből házilag előállított vászonnemúk tették ki. Különösen sok készült a különböző ünnepi alkalmakra szánt, díszesen szőtt vagy hímzett kendőféleségekből. Kalácsos, vagy dióskendő az eljegyzésre, osztogató kendő a lakodalmi vendégeknek, „poszrikos” kendő az ételajándékok hordásához, a csecsemők számára „szemeruha”, a temetés szokásaihoz tükörtakaró. Ezek mellett ágyneműt, ágytakarókat, sátorlepedőt, abroszokat, dísztörülközőket szőttek-varrtak nagy gonddal, ezek a kézimunkák reprezentálták az asszonyok, lányok kézügyességét, szorgalmát. A lányt kiházasító család a reprezentatív vászonféleségek mellett a hétköznapok munkájához szükséges textíliákkal, zsákokkal, batyuval, ponyvával, stb. is ellátta a fiatalokat. A menyasszonyi ládákban és sifonokban a lány minden ruháját magával vitte. Ez is a kiházasítás része volt - rendelkeznie kellett az ünnepek és a hétköznapok teljes ruhatárával, ami már jelentős anyagi terhet rótt a családra. A kelengye nagysága a 19- századtól a 20. század végéig fokozatosan növekedett, a bútorok száma is egyre nőtt a divatnak megfelelően. Nádújfalun a 19. század végén az ágynemű és ruhanemű mellett 1 ládát, 1 szekrényt (azaz ácsolt ládát), 1 nyoszolyát, 1936-ban 2 sifonyt (a mai értelemben vett szekrény), 1 ágyat, 1981-ben 1 szoba és 1 konyhabútort kapott a menyasszony. Gyöngyöspatán 1893-ban 1 láda, 1 szekrény, 1910-ben 1 kaszli, 1 láda szerepelt a kelengye listáján. 1925-ben hivalkodásnak számított, mikor a láda és a „kasztni” mellett sifonyt adtak a menyasszonynak, 1945-ben pedig már komplett hálószobabútor vásárlása volt a divat. Az asszony által a férfi családjába került tárgyak a nő különvagyonát képezték. Gyermektelen házasság esetén a nő rokonsága örökölte meg a kelengye darabjait, illetve a nagyon ritka válás esetén is a nő hazavihette szüleihez egykori hozományát. A lakodalom alkalmával egy egész életre kívánták biztosítani a fiatal pár számára a használati eszközöket. Ehhez járultak hozzá a rokonság kisebb értékű ajándékai is. Menyecske ruhásszekrénye. Gyöngyöspata. Bakó Ferenc felvétele 1957.
