Császi Irén (szerk.): Kocsira ládám, hegyibe párnám… Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről (Eger, 2014)

AZ ÁCSOLT SZEKRÉNY KÉSZÍTŐI: SPECIALISTÁK, HÁZIIPAROSOK

Az ácsolt szekrény specialisták, háziiparosok munkája, mely a Kárpát-medencében használt egyik legrégebbi eredetű bútordarab. A 14. századra általánosan elterjedt. Zsilipéit falú, gerendavázas házakhoz hasonló ácstechnikával készült. Deszkáit, oszlopait fejszével, bárddal hasították, faragták. A vízszintes deszkák zsindelyszerűen csúsztak egymásba, melyeket négy sarokpillér tartott össze. A területen használt darabok általában bükkfából, a Mátra vidékén tölgyfából készültek. Díszítésüket mértanias, geometrikus formák jellemezték, melyeket fakörzővel, „cirklivel” húztak meg.

A kutatások alapján nemcsak a készítés módja, hanem maga a mintázat is középkoron át megőrzött ókori hagyományokat mutat. Heves megyében is általánosan szekrénynek, szökrönynek nevezték, míg a láda szóval az asztalosbútort jelölték.

A népi lakáskultúrában Északkelet-Magyarország több településére kiterjedő hatást a nagyobb bútorkészítő központok gyakoroltak.

A legtávolabb fekvők a hajdani Gömör vármegyében Babarét, Babaluska és Kiéte voltak, ahonnan jelentős számban érkezett a területre ácsolt láda. Ezek mellett Gömör más települései - így Rimazsaluzsány - is bekapcsolódtak a szekrények, szuszékok előállításába, melyekre hatalmas igény mutatkozott. Az említett településeken túl a Rima-völgy földrajzi fogalomként is gyakran szerepel az ácsolt bútorok származási helyeként. Ugyanakkor emellett a Murány- és a Felső-Balogvölgye is szerepel a forrásokban.

Az ácsolt szekrény készítők szerszámai.

Kiállítási enteriőr, Rozsnyói Bányászati Múzeum Galériája, 2014.