Császi Irén (szerk.): Kocsira ládám, hegyibe párnám… Ácsolt- és festett ládák a Palócföldről (Eger, 2014)
MESTERSÉGEK ÖRÖKSÉGE Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet Népi kisbútor részleg A második világháború utáni nehéz időszakban Tompa Béláné Igonda Julianna a gazdasági népiskola pedagógusa a helyi lányokkal szövőcsoportot alakított, majd 1951- ben létrejött a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet. Gyűjtőmunkába kezdtek, a szőttesek és hímzések kutatása, a mintakincs feltárása s azok alkalmazása, továbbörökítése a hevesi szőttes egyedülálló stílusának kialakítását eredményezte. A használatban lévő szövőszékek felújításával, majd újak készítésével 1962-től Kozma József bútorasztalos mestert bízták meg. Tompa Bélánéval többször járt gyűjtőúton, tanulmányozta, hogyan készítette bútorait, eszközeit saját maga részére a falusi ember. Faragott rovással megjelölt evőkanalakat, kanáltartót, átányi mintára fali polcot, fedőtartót, gondolkodószéket. Vezetésével az 1960-as évek közepétől megalakult a Népi kisbútor részleg. Tompa Béláné Juliska néni szorgalmazta a palóc ládák feldolgozását is, a hagyományos technikák megismertetésére meghívta a szuhahutai (1962-től Mátraalmás) szekrényfaragót, Stork Istvánt, aki az ácsolt láda faragásának mozzanatait mutatta be. Az első közös ácsolt ládát 1966-ban készítették el. Kísérletet tettek a kisebb méretű típus készítésére is, „hozományládát” terveztek. Ácsolt szerkezetű gondolkodószék, Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet, Népi kisbútor részlege, Kozma József népi iparművész munkája. Stork István szuhahutai szekrénykészítő az ácsolt ládák készítését mutatja be Kozma Józsefnek, a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben. Heves, 1966.
