Nagy Mari: Magyar gyékényesek - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 17. (Hatvan, 2001)

Hanság

HANSÁG

Ezek a szőtt gyékényszatyrok, a nevük: köteles , kishentes, cigány, Pusz- tasomorján készültek Fördős Andrásné (sz: 1909) keze nyomán. A Hanság esik a legnyugatabbra a magyar nyelvterületen, ahol értenek a gyékényszövéshez. A Dunántúlon ritka ez a növény. Helyette a rosszalmát használták, és használják vékakötésre. Somorja mellett Sarród és Bősárkány is gyékényszövő hely volt az 1970-es évekig. A házipari szövetkezetek csak gazdasági érdekektől indíttatva erre nem fordítottak figyelmet.

A győri páros a századforduló óta ismert bősárkányi szatyorfajta. Az itt élő tanítók kezdeményezésére hamar áttértek a faluban a szövésről a szatyorkészítésre egy - két család kivételével. A gyékényért itteni nevén - kákon - a mesterség korai iparosodására miatt a bősárkányiak régen is hajlandók voltak 100-200 kilométeres utakat megtenni. Bencsik Ferencné készítette, ő 1910-ben született, a Felszabadulás utcában lakik. Ez a szatyor siklapokból áll, később varrják spárgával össze.

SÁS IN „in”

Ltsz: 78.5.1

Pusztasomorja /Győr-Sopron m./ Anyaga: Sás, 2 ágra van sodorva Hossza: tetszőleges Fördős Andrásné sodorta Puszta- somorján 1977. decemberében. Ezt húzták fel a gyékény-szövőszékre. Gyűjtötte: Vidák István - Nagy Mari, 1977. december

80