Nagy Mari: Magyar gyékényesek - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 17. (Hatvan, 2001)
Erdély
ERDÉLY Mezőfele nyolcszáz lélekszámú, magyar nemzetiségű falu, Marosvásárhely mellett. Minden lakosa gyékénymunkával foglalkozik még ma is. Legtöbben szatyrokat készítenek, ezek közül a szegajjas szatyor a régi típus. Xantusz János is gyűjtött ilyet a századfordulón Erdélyben. Fő jellegzetessége, hogy kézben készül. Szegedi Ilka készítette (sz: 1924) az itt közölt példányt Mezőfelén (Cimpenita) Felszegen. Spirál technikával csak kevesen dolgoznak a faluban. Munkájukat fűzésnek mondják, és nyeletlen vastűt használnak hozzá. Az 1920-as években a szakajtó és a lábtörlő volt a leggyakoribb portékájuk. Maguknak készítenek kenyereskosarat. Gyerekállókát ma is használnak a faluban, a rokonságon belül kölcsönadva egymásnak. Készítette Szász Lőrinc, a Felszegen. Gyékényből két ágra font edényhordó kantárt csak ebben a faluban találtunk. Készítette Szász Lőrincné. 1966 és 1969 között Bandi Dezső iparművész, vagy ahogy a feleiek mondják, Bandi tanár úr tanfolyamot szervezett a faluban. Ennek eredményképpen születtek új tárgyak, szatyrok és falra való szőnyegek. A felei szatyrokat lehet a leggyakrabban látni Budapesten, a városiak kezében. Falra való. Készítette Szegedi Ilka. Madaras falvédő: Baranyi Antal (sz: 1919) munkája. Marosvásárhelytől 25 km-re fekszik Harasztkerék, déli irányban. Magyar nemzetiségű kis falu. A 60-as évek közepéig mindenki gyékényt szőtt itt. Orbán Balázs is így említi a falut a múlt század végén: Székely kóberesek számára készítettek 2m x 3m-es gyékényeket. Ilyet készített el számunkra Dénes Márton is. Ő 1915-ben született Haraszt- keréken (Roteni) és a 96-os számú házban él. Két-három család sző még, Harasztkeréken már újabb fajta osztovátán. Egyedül Dénes Márton használja még nagy beleállós osztovátáját. Itt is, mint Mezőfelén nádnak nevezik a gyékényt. Beszterce-Naszód megyében található Tacs (Tonciu), ez a 300 lélekszámú magyar nemzetiségű falu. A tacsiak főleg újabb típusú szatyrokat készítenek. Csak az idős asszonyok tudják a régi, parasztos szatyrot. Forrai Erzsébet kötötte (sz: 1919, Tacs, házszám 26.). Idős emberek spirál technikájú kosarakat: liszttartót (5-6 vékást), sótartót, kenyereskosarat, gyerekkosarat, demizsonos kosarat varrnak. Erről a gyerekkosárról Eresei Mihály (sz: 1917) a készítője a következőt mondta: „A gyerekeknek édesapám mindig csinált gyerekkosán, amíg megtanultunk járkálni, mellünkig én ha felálltunk benne." 70
