Nagy Mari: Magyar gyékényesek - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 17. (Hatvan, 2001)

Taktaköz

TftKTrtKÖZ

Halásztáska. Készítette Sípos Mihály. A nyolcvanhat éves halász ember Mezőzomboron született, ma Tiszaladányban él, a Kossuth utca 27. szám alatt. „Mezőzombori öreg halászok csinálták ezt, annak előtte. Szegőjébe spárgát húztak, a hátukon a villanyélre akasztották, úgy vitték. Hiába, hogy hideg volt, megugrott benne a hal, nem fagyott meg.” Az utolsó ilyen halász szatyrot Gönyei Sándor gyűjtötte az 1930-as években a Rétközi Kéken. Öt éves keresés után, öröm volt látni Tiszaladányban Sipos Mihály kezében.

Ezeket a jellegzetes taktaközi kosarakat , nevük pupujka, kis kosár, nagy kosár, idős Budai Dezső készíti Tarcalon a Fő utca 52-es számú házban. 1913-ban született, cigány ember. A taktaközi cigányság 80- 100 éve vehette át ennek a mesterségnek a tudását a magyaroktól.

A kupuja és a kenyeres kosár Lakatos Gyuláné munkája. Ő Mezőzomboron a Zrínyi utcában lakik. Itt a faluszéli cigánytelepen 5 - 6 család köt ma kosarat. A háború előtt nagyban foglalkozott vele az itteni, nyáron vályogvetésből élő cigányság, vagy ötven család. Leggyakoribb munkáik régen ezek voltak: szakajtó, tojáskupuja, kenyeres kosár, lábtörlő, kanáltartó, méhkas, edényborongató, libaültető, párszárító, tyúkültető. Nagy kupu- jájukat szerettük volna bemutatni, de sokaltuk az érte kért pénzt 1200.- Ft-ot.

„A Téeszig kellett a nagy kupuja, rengeteg kellett akkor. Szekérrel szállították Mád, Rátka, Tállya, Ond, Keresztúr, Kisfalud, Szögi, Szögilong, Erdőbénye felé. Búzát tartottak benne. Akkor még vékára beszéltek, 8-10 belement, melyik milyen volt. Bele ültek, meg felálltak, úgy kötötték, én is.” Tudomásunk szerint a Taktaközön ezeknek a falvaknak a cigánysága foglalkozott még, és foglakozik ma is gyékénymunkával: Csobaj, Tiszaladány, Taktaszada, Taktaharkály, Prügy, Taktabáj.

35