Nagy Mari: Magyar gyékényesek - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 17. (Hatvan, 2001)

Szakajtókötés

Szegéshez érdemes három-négy puhább és valamivel szélesebb varró levelet kiválasztani. A toldás annyival tér itt el, hogy a szegésre használt levél végét a tűvel a tőbe vissza kell húzni. A tűvel a sor legaljába szúrunk, de ferdén, hogy a kosár belsejébe a tű egy szemmel hátrébb lyukadjon ki.

így az öltések nem keresztezik egymást.

Mikor körbeértünk a szegéssel, az utolsó öltéseket ismét az alatta, vagy előtti sorhoz kötjük. A levél végét, két ujjnyi hosszú darabját a kosár falába húzzuk (Esetleg toldás, pontosabban: bedugom, áthúzom, áthúzom, levágom.)

Fenékkarima:

Arra való, hogy védje a feneket a kopástól, ez a karima idővel újjal pótolható. A fenék és az oldal találkozásához kerül. Három-négy hurkot öltünk tömőt dugunk bele. / rajz / Meghúzzuk és körülvarrjuk. Végüket ferdén vágva egybefogjuk, beszegjük.

A végzés:

Kézbe vesszük a kosarunkat, felülről belenézünk. Ha nem lenne teljesen kerek, helyére nyomjuk. Bicskaheggyel a kiálló kis szálakat, szöszöket lecsípjük. Nehéz a kosárnak a szép formát megadni. A legelső kosárnak is megvan a maga szépsége, kedves sutasága, és ami fontos, rögtön használható. Ha fület teszünk rá, használaton kívül a falra akasztható, kevesebb helyet foglal. Erről a sodrás fejezetről írunk bővebben.

19