Nagy Mari: Magyar gyékényesek - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 17. (Hatvan, 2001)
A gyékény haszna
repét. A paraszti háztartásban a tároló edények között találunk leggyakrabban gyékénykosarakat. Erre utal a mesterség szakajtókötő megnevezése. A szakajtó nélkülözhetetlen a paraszti gazdálkodásban. Kopása révén gyakran pótlásra szorul. A MUNKA HELYSZÍNE, MUNKAMEGOSZTÁSI A szakajtókötés, gyékényszövés, szatyorkötés színhelye a középkorban feltevéseink szerint a házban illetve az istállóban volt. Csak az erre a munkára szakosodott falvakban kezdtek a XVII. században külön kis műhelyt építeni. A munkát gyakran és szívesen végezték többen együtt. Egy családnál gyűltek össze a közelben, később az egy utcában lakók és ezt időről időre váltogatták. Gyakori volt az is, hogy egy családon belül mindenki szakajtókötéssel, gyékényszövéssel, szatyorkötéssel foglalkozott. A munkát egymás között felosztották, s mindenki egy részfeladatra szakosodott a családon belül, ügyessége és tehetsége szerint. A MESTERSÉGRE SZAKOSODOTT FALVAK, VÁSÁROZÁSI Természetesen az ügyeskedő parasztemberektől a mesterség szakembereiig igen nagy a különbség. Van aki csak a saját családját látta el a szükséges tárgyakkal, s volt aki teljes megélhetését ebből szerezte. Említésre méltó, hogy a szatyor vagy szakajtókötésre, a gyékényszövésre szakosodott falvak a XIX. században az Alföldön egymástól átlagosan 30 km távolságra helyezkednek el. Ezt a körzetet látták el portékájukkal. A portékát gyalog vagy szekerekkel vitték el a vásárokra, illetve körzetüket gyalog vagy szekérrel keresték fel, a portékát hangosan kínálva. A fizetség leggyakrabban úgy történt, hogy a készítő a kosaráért annyi gabonát kapott, amennyi abba belefért. Mesterremekek: Ha a szakajtókötésre a művészi igényesség felől közelítünk, akkor elmondhatjuk, hogy a legszebb szakajtók ismereteink szerint az Alföld két pontján készültek, a Szentes környéki tanyavilágban illetve a Nagykunságban, Karcagon és környékén, mint dohánytartó edények, kobuzok. A szatyorkötés terén két kis Erdélyi falu tűnik ki a minőség terén, ez a Besztere-Naszód megyei Tacs és Mezőfele a Mezőség szélén. A szőtt szatyrok terén a XIX sz. közepéről, a magyar nyelvterület nyugati szélén készült bőrrel megerősített gyékényszatyrok tűnnek ki. A gyékényvágó szerszámok között figyelemre méltó a tápéiak „daru- nyak”gyékényvágó szerszáma nevét, alakját, mívességét tekintve. A munkaeszközök között a cigányok kezén fennmaradt bodzafából készített szakajtó kötőtű, ősisége miatt. Illetve a gyékényszövés Tápén fennmaradt legősibb változata. Ennek Törökországban Tire mellett láttuk egyedül a hasonmását. A szatyorkötés terén figyelemreméltó a kézben készült erdélyi „halászszatyor”, majd bevásárló szatyrok, mind készítésmódja, mind korai XVII. századi megemlítése. Gyűjtemények: Néhány európai országban korábban vagy éppen az utóbbi időkben létrejött a kosárkötést átfogóan bemutató múzeum. Szükség lenne erre Magyar- országon is. A gyűjteményeket tekintve, az ország legjelentősebb átfogó kosárgyűjteményével a Néprajzi Múzeum rendelkezik Budapesten. Emellett a Hatvány Lajos Múzeum gyűjteménye az egyik legfontosabb Hatvanban, illetve a Déri Múzeum gyűjteménye Debrecenben. 9
