Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Varga Kálmán: A Grassalkovich család genealógiája
VARGA KÁLMÁN A GRASSALKOVICH CSALÁD GENEALÓGIÁJA' A Grassalkovichok a török és kuruc háborúk után, a XVIII. században újraformálódó főnemesség karakteres figurái voltak, különösen Grassalkovich I. Antal (1694-1771) révén, aki a család gazdasági-politikai hatalmát lényegében egy generáció alatt teremtette meg. A korábban jelentéktelen nemzetség általa emelkedett ki a szürke, vagyontalan kisneme- si rétegből, majd vált utódaiban hercegi rangú, az Esterházyakkal és a Batthyányakkal vetekedő famíliává. A Grassalkovichok tündöklése azonban alig több, mint száz esztendőt ölelt fel: a főrend fiú utód nélküli harmadik generációjának, III. Antalnak (1771-1841) a halálával a családi címert is lefelé kellett fordítani. Bár a család eredetét a történelem homálya fedi, az ismert adatok alapján annyit valószínűsíthetünk, hogy a Graschiakowithok a XVI. században Horvát- vagy Szlavon- országból a török elől menekülve először Sopron megyébe sodródtak. Az itt megtelepedők, Graschiakowith Gergely és testvérei, Miklós és Péter, valamint fia, szintén Péter és unoka- testvére, Mihály 1584. szeptember 20-án Prágában Rudolf királytól megújított címereslevelet kaptak, tehát korábban is nemesek lehettek. (A kihirdetés 1605. január 24-én történt.)1 2 A XVII. század közepén Mihály ivadéka, Graschakovith Mátyás /Márton/ (ti 628) fiai közül a nevét már Horváth aliter Grasalkovics-nak író István (1628-1680) a Felvidékre, Trencsén megyébe költözött. Feleségétől, a hivatalviselő Raymann /Raymannus/ családból származó Erzsébettől(16587-1682) négy fiú született: Páld 1683 október 21. előtt), Farkas, István és János (t 1716), aki hosszú beckói tiszttartóság után, az 1680-as években Ürménybe költözött. Farkas ága két fiával, a katonai pályára lépő Sándorral (t 1738) és a szintén utód nélkül 1753-ban elhunyó Istvánnal kihalt. (Pálról és István nevű testvéréről más adat nem maradt ránk.) Jánosról viszont tudjuk, hogy 1704-ben nyitrai postamester, 1708-ban pedig már Érsekújvár mezőváros bírája volt. A kuruc időkben Bottyán János generális íródeákjaként szolgál, majd 1710-ben hadbíróként vesz részt a hírhedt áruló, Ocskay László perében, s a főtiszt kivégzésekor az erről szóló bizonyítvány egyik fogalmazója.3 Hivatásából adódóan tehát iskolázott, jogi ismeretekkel és latin nyelvtudással bíró ember. Felesége, Egresdy Zsuzsanna (1662-1724), aki a Felvidéken, Hont-, Bars-, Trencsén- és Nyitra megyékben kiterjedt rokonságú, régi birtokos nemescsaládból származott, négy gyermekkel ajándékozta meg. Ahárom lány: Judit (1680k—1748), Zsuzsanna (1694e—1767), Erzsébet (1691—1727e); és a később fényes pályát befutó fiú: I. Antal. Grassalkovich /Grazalkovics/ János részben (Vak) Bottyánnal való kapcsolata, részben pedig házassága bizonyos értelemben fordulópontot jelentett a család történetében. 1 A családról különböző mélységű genealógiai táblázatokat közölnek: NAGY Iván 1858. 448.; ÉBLE Gábor 1909. 125.; ZÁVODSZKY Levente 1931. 67.. 77. és 83.; VARGA Kálmán 2000. Függelék 2 ÁLDÁSY Antal 1923. 222-223. 3 THALY Kálmán 1880. 761. és 764-765. 7
