Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Pálos Frigyes: A templomépítő Grassalkovichok tevékenysége
így hát nem csoda, hogy az általa épített templomok nagy része a Váci Egyházmegye területén vannak. A kitűnő építész Mayerhoffer András, valamint Oracsek Ignác Grassalkovichnak gyakorta alkalmazott építésze volt. A kor szellemisége, s Mayerhoffer építészeti modora az épülő templomoknak meghatározói voltak. A Grassalkovich által épített legelső templomok karrierjének kezdetén, szülőhazájában, az ott szerzett birtokokon létesültek. 1721-ben Csomokon, ma Csemik Szlovákia, 1723-ban Endréden, ma Barsendréd, Ondrejovce, Szlovákia, 1724-ben pedig a Déméndi, ma Demandice, Szlovákia templomát építette, ez utóbbinak kriptájában temettette el, feltehetőleg szüleit is. Pályája tevékenységének nagy sodra ezután minden energiáját leköti, hiszen 1724-ben kamarai tanácsos, 1727 a Neoaquistica Comissio új szerzeményi bizottság vezetője lett. Ez nagyban hozzájárult birtokszerzési törekvéseinek megvalósításához. 1731-ben királyi személy- nök lett, 1732 május 26-án már főnemes: bárói rangot kap, 1741. szeptember 11-én volt a pozsonyi diéta, ahol a magyar nemesség Grassalkovich indítására állt a királynő mellé „vitám et sangvinem” életüket és vérüket ajánlva. 1743. április 5-én nyerte el a gyaraki grófi címet. 1748-tól 10 éven át másodkorona őr. Templomépítő tevékenysége bár a birtokszerzések kezdetén lendületes volt, igazán azonban gazdasági és hivatali megerősödésének idejétől a század közepén teljesedett ki. „Grassalkovich templomépítészetének egyszerre sajátja, a szellemi-történeti tradíciók a katolicizmus folytonosságának tisztelete és a hitélet új idővel hagyománnyá nemesülő helyszíneinek megteremtése. Ahol már állnak Isten házai, azokat gondozza, megújítja vagy bővíti (Apc, Feldebrő, Isaszeg), újat csak a korábbi épület teljes romlása esetén emel, de akkor is ugyanarra a helyre, (Ecser 1730, a régi kápolna romjain és egy plébániát is épít, a későbbiek során Besnyőn a középkori premongtrei romokon). Tudatosan törekszik, mint írta, hogy ne annyira maga, hanem inkább a „Publikum számára” építsen, ezért még saját rezidenciáinak templomait is nyilvánossá teszi (Gödöllő, Pozsony, várkápolnák), mi több fogadóit és a betegházakat is belső kápolnával látja el (Örkény, Komjáti, Gödöllő). Több helyütt emeltetett nyilvános kápolnákat is (Kerepes, Tárcái). Hagyományteremtő törekvéseinek legékesebb példája a máriabesnyői alapítás, a múltbúi táplálkozó és búcsújáró szent hellyé váló kapucinus templom, melyet rendházzal is kiegészítek s a Váci egyházmegye hitéletének ma is erős bázisává tett. A templomok építésének természetes velejárója az egyházszervezői munka kiteljesítése, e tekintetben ki kell térnünk arra, hogy Isten hajlékainak megépítését rendre parókiák emelése is kíséri (Feldebrő, Hatvan préposti lak, Sződ, Ecser, stb.), s ezzel az önálló plébániaalapítások egyik fontos feltétele teljesül. Mindez stabil, gazdasági-anyagi háttérrel, ill. a plébániák számára állandó jövedelmek biztosításával párosul. A házakat a főúr szükséges felszereléssel is ellátja, sőt nem egy esetben kisebb könyvtárakat (Bag, Gödöllő, Isaszeg, Máriabesnyő, Sződ) és uralkodó ház tagjait, egyházi előkelőségeket ábrázoló portrékat (Máriabesnyő, Sződ) is adományoz. A továbbiakban szeretném kronológiai rendben az épített templomokat felsorolni. A már említett három a 20-as évek elején épített felvidéki templomok után 1730-ban Ecseren a régi 78
