Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Pálos Frigyes: A templomépítő Grassalkovichok tevékenysége
Antal ezeken túl az építészet mecénása, kastélyoké is, de elsősorban a templomok építésében jeleskedett. Varga Kálmán „A Gödöllői Kastély évszázadai" című nagyszerű könyvében: „Ennek indíttatását, - abban keresi, hogy megfelelő családi háttér hiánya miatt ifjúkori tanulmányait az Egyház nélkülözhetetlen támogatásával végezte és így a családból hozott mély vallásosság mellett a katolicizmus iránti elkötelezettség személyiségének természetes jellemzőjévé válhatott. ” A megfelelő családi háttér hiánya csak az anyagiakra vonatkoztatható. Bár szegénysorsú, de lélekben gazdag, mélyen hívő szülők génjeivel jött a világra. A nyitrai piaristák gimnáziumában mint kredenciális diák, majd a jezsuitáknál a komolyan vett stúdiumok folyamán elmélyült és életmeghatározó ismeretekkel is gazdag, értékes férfivá formálódott. Éppen e hónap első vasárnapján az Egyház boldogainak sorába emelt XXIII. János pápa, - akinek az élete és egyénisége oly közel van még hozzánk - írta levelében szüleinek az észak-olasz falucska parasztembereinek, már a pápai diplomáciában érsekként szolgálva: „Az a kevés, amit tőletek tanultam otthon, ma is a legértékesebb és legfontosabb dolgok, amelyek életet és melegséget adnak azoknak a dolgoknak, amelyeket később tanultam." Hogy miért említem ezt itt? Mert meggyőződésem, hogy Grassalkovich Antal is hasonlóan gondolhatott vissza a szülői házra és a szüleitől kapott talentumaira. Az ő vallásossága, ami egész életvitelét és mecénásságát is meghatározta, nem politika volt. Kétségtelen, hogy ő személyében az udvar, a Habsburgok iránt mindig lojális volt, de a katolikus egyház segítése nem ebből a lojalitásból fakadt, de nem is abból a kanti felfogásból, amit a „Praktische Femunftban" valahogy így fogalmazott meg: hogy azért van szükség Isten-fogalomra, vallásosságra, „mert különben a cseléded meglopna". Az ő vallásossága nem egy protokoll vallásosság volt, hanem mély meggyőződés, hitvallás, életigény és életvitel. A templomépítés mecénásságának fő tevékenysége volt. Végrendeletében ezt találjuk: „ Valamint, hogy ifjúságon túl fogvást mihelyst az Úristennek szent áldásábul módom adatott az eö dicsőségire, maid szüntelenül templomokat építtettem. Kinek számát a jövendőbéli tudományokra és Példájára Sucessorimnak ezen Cocilluson végiben Specificálom... ” A XVIII. század elejétől, főleg a szatmári béke után a köznemességből azok emelkedtek ki, akik a kultúra, s ezt követően a politika területén is eredményes emberek voltak. Ez volt a titka a barokk művészet hazai felvirágzásának és elterjedésének, ezen belül a világi - és ez a mi témánk - az egyházi építészet kibontakozásának is. Alapvetően tehát az egyéni kulturáltság volt az alapja a Festetichek, Rádayak vagy Podmaniczkyak, de témámban Grassalkovich Antal felemelkedésének oka a főrendek sorába. (Ma is vannak milliomosok, újgazdagok, vállalkozók, de nincsenek mecénások, Grassalkovichok, mert ügyeskedésükkel bár tele az erszényük, de kultúrálatlan, üres a lelkűk.) Grassalkovich előtt 12 évvel 1682-ben született Althann Frigyes Károly gróf, aki a római Germanikumban befejezve tanulmányait, feltehetően 1705-ben szentelődött pappá. 74
