Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)

Csiffáry Gergely: Grassalkovich I. Antal iparpártoló tevékenysége

Itt vagyon közöttünk a nagy vetekedés Illik-e magyarhoz tsalfa kereskedés.

Minél előbb jöhet erkölcs vetemedés,

Mit mondasz, mire megy az ily vetélkedés?

Zemplén, Bereg, Ungvár, Szabolcs vármegyékben,

■ Van pénz, van eledel, van bor a pincébenn,

Mi kel több? miért vesse életét kétség benn A magyar, hogy több pénz jöjjön erszényébenn.

Paradox, hogy az a báró Orczy Lőrinc, aki elutasítja, s éppúgy megveti, mint birtokos társai a kereskedést, és a hajózható folyókkal majdan jobban kereskedő országot, éppen ő az egyik vezéralakja a hazai folyószabályozásoknak. 1774. szeptember 12-én Orczy báró táborszernagyként, s mint kiváló hadmérnököt az uralkodó kiküldte a Tisza jobb parti mellékfolyóinak (Bodrog, Ung, Latorca és Labore) szabályozására. A Tisza bal parti mellékfolyóinak a szabályozásával, ugyanakkor az uralkodó gróf Károlyi Antalt bízta meg. Az akkor 56 éves Orczy Lőrinc miután alaposan szemrevételezte a vizeket, 1775. május 21-én, egy részletes javaslatot terjesztett elő a Helytartótanácsnak és a kamarának, az egész Felső- Tiszavölgy vizeinek a rendezésére.81

Orczy Lőrinc és a hozzá hasonló konzervatív birtokosok Grassalkovich kortársai voltak, viszont mennyiben más az ő gondolkodása, gazdálkodása és életvitele. Grasalkovich sikeres gazdálkodása, birtokainak látványos gyarapítása, s a gróf kereskedő és iparpártoló tevékenysége, szöges ellentétben állt a korszak nemesi birtokosainak azon tüntető mentalitásával, amennyiben azok a kereskedést és a gyáriparral való foglalkozást nem tartották „úri foglalatosságnak”. Ez a szembenállás megmutatkozott abban, hogy nemcsak irigyelték sikereit és eredményeit, hanem éppen a nemesi konzervatizmusuk azt sugallta, hogy a gróf a birtokait tisztességtelen úton szerezte. Utóbb, ily módon, a korszak egyik kiemelkedő magyar főurát, a rosszindulatú, alaptalan gyanúsítgatások céltáblájává tették.

Ne gondoljuk, hogy ezek csupán egy több mint két évszázaddal ezelőtti kor problémái. Kísérteties az, ahogy időről időre a nemesi konzervatizmus talajából táplálkozva ítéli meg az utókor a felvilágosult abszolutista uralkodók minden olyan felülről jött reformkísérletét, amellyel a feudális Magyarországot modernizálni kívánták.

81 KÁROLYI Zsigraond 1969. 20-21.

68