Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
Dóka Klára: A Grassalkovichok telepítési politikája
lakosság Aldebrőn, Balián, Bodonyban, Derecskén, Kálón, Kompokon, majd a család kihalása után mindenütt stagnálással, illetve visszaeséssel találkozunk. Bodonyban a növekvő lakosságnak 1836-ban 23 új telket mértek ki, Derecskén, ahol Grassalkovichnak 19 telke volt, a szűkös területet 25,5 telekre osztották fel. A népességszám növekedése kisebb telkek kialakítását tette szükségessé. Ezekben az esetekben azonban nem tudatos telepítésről, hanem természetes szaporodásról vagy alkalmi beköltözésekről volt szó. Az új lakosok megélhetését a dohánytermelés, Párádon és környékén pedig a különféle ipari tevékenység biztosította. (Ld. I. sz. táblázat.) A hatvani uradalommal más dolgozat foglalkozik, így azt csak érintőlegesen tárgyalom. 1729-ben a területet Starhenberg kapta meg az uralkodótól. Ide tartozott ekkor Hatvan, Fancsal; Apc, Csány egy része Heves megyéből, ezen kívül Pest és Nógrád megyéből összesen 17 falu és puszta, melyek egy csoportja a gödöllői uradalom része lett. (Ld. III. sz. térkép.) Jelentős telepítéssel a birtokközpont esetében találkozunk. 1770-ben, az úrbérrendezés előzetes összeírásában 139 jobbágy, 129 házas, 14 házatlan zsellér szerepelt, az urbárium szerint viszont a jobbágyok száma 118-ra, a zselléreké 166-ra módosult. A mezőváros 1746 óta volt Grassalkovich birtok. Szepes Béla kutatásai18 nyomán megállapíthatjuk, hogy 1746 és 1770 között 123 új név fordul elő az összeírásokban. Ebből 22 magyar, 69 német, 32 szláv. 1770 és 1774 között 26 magyar, 63 német, 44 szláv család jött be Hatvanba. 1775-ben 12 új jelentkezett, 1776-ban pedig 75 volt a betelepülő családok száma. Köztük 37 magyar, 22 német, 16 szláv. 1777-ben 9, 1778-ban 28, 1779-ben 30, 1780-ban 19, 1781-ben 31 családnév fordul elő első alkalommal. 1770 körül telepítés volt Lőrincin is. Az új beköltözők a falutól nyugatra, a Zagyva partján kapták meg háztelkeiket, és az új telep szélén megépült 1771-ben a plébánia, 1773- ban az új templom.19 (IV. sz. térkép.) Ezekben az években német lakosok költöztek be Csányba is, mint ezt egy térképvázlat mutatja. (V. sz. térkép.) A bajai uradalmat Grassalkovich I. Antal a kamarától cserebirtokként a kulai helyett kapta. Ide tartozott Baja, Bátmonostor, Vaskút, Gara, Bikity, Tataháza, Mélykút, valamint Rém, Borota, Zside, Matkeháza, Matheovits puszta.20 (VI. sz. térkép.) A 18. század végén birtokrész volt Jankovác is, amely később elkerült az uradalomtól. 1715—1720-ban Baja, Bátmonostor, Felsőszentiván, Jankovác kivételével valamennyi település helyén puszta volt. 1785-ben Vaskút, Bikity, Tataháza, Mélykút, Gara népes faluként szerepel, míg a többi pusztát nem sikerült újjátelepíteni.21 Mélykúton az 1770-es években már 222 Vá telek volt és a földbőség miatt ezekhez egyenként 38 m. hold szántó, 22 m. hold rét tartozott.22 A beköltöző magyar és katolikus lakosság számára 1768-ban épült a templom. 1783-ban még tiszta magyar, 1803-ban ma18 SZEPES (Schütz) Béla 1940. 19 G. K. Fundus intravillani possessionis Lőrinci prout hi, per introsertos Incolas possidentur. G. K. Karten von der Hochfürsterstlich Grassalkovichischen Herrschaft Baja. A szomszédban Hild puszta, kalocsai érseki birtok sem települt újjá. Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár, Nr. 7. térkép. 22 G. K. Charte von Mélykút 37
