Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)

Varga Kálmán: A Grassalkovich család genealógiája

Első feleségének, Langh Erzsébetnek (1693-1729) a családja kisbirtokos nemes, apja, Langh Ádám kamarai igazgató, ráadásul a feltörekvő fiatalember hivatali főnöke is, vagyis a család társadalmi helyzete hasonló a Grassalkovichokéhoz. (Erzsébet első férje, Bajtbay István is hivatalviselő volt: 1713-ban Nógrád megyei táblabíró, majd Pest megyei alispán 1719-22 között.)

I. Antal tehát a saját rétegéből választ házastársat, s annak korai halála (1729) bizonyos értelemben még pozitív hatással is lett további karrierjére. 1731 végén ugyanis, amikor nőül veszi a már bárói családból származó Klobusitzky Krisztinát (1712-1738), személynöki pozíciója már elérhető közelségbe hozta számára a bárói címet, s ez a házasság a főnemesi cím elnyerését csak katalizálhatta. Az 1695 óta báró Klobusitzky família Trencsén megyei eredetű régi nemzetség, nagy vagyonnal, tagjai jellemzően a XVII. és XVIII. században futottak be szép karriereket. Krisztina nagyapja, Ferenc - aki a bárói rangot is elnyerte - a XVII. század végén királyi személynök és aradi főispán volt. Ebből az ágból került ki egy másik Ferenc is -Krisztina nagybátyja -, aki 1751-60 között volt kalocsai érsek. A XVIII. század elején a Klobusitzkyak már grófokkal házasodtak, majd 1756-ban maguk is grófi címet kaptak. A családba nősült I. Antal így egy „erőben lévő” famíliával került rokonságba, s ez a társadalmi hierarchián belüli emelkedésen túl vagyoni megerősödését is elősegítette. A legendásan gazdag Sáros megyei Kapyakkal is rokon Klobusitzkyak segítik később ahhoz is, hogy 1752-ben a „Grassalkovich- birodalom” egy egész Forgách-uradalommal (Komjáti, azaz Komjatice, ma Szlovákia) gyarapodjék.10

A főárnak Krisztinától négy leánya és két fia született. Mivel az anya a negyedik leány születését követően, 1738. augusztus 30-án gyermekágyi lázban meghalt, a gróf ismét özvegyen maradt. A kicsik neveltetését ekkor Krisztina testvére, Terézia (1709-1781) vállalta magára, akinek házassága gróf Forgách Ferenccel (1697-1750) gyermektelen volt, s aki Forgách gróf halálát követően, 1752-ben Grassalkovich harmadik felesége lett. Ez a házasság igazi, de jó értelemben vett érdekkapcsolat volt, hiszen a főúr ekkor már 58. évét taposta és Teréziától sem voltak várhatók újabb utódok. (A nősülésre vélhetően Mária Terézia is biztatta I. Antalt, aki közismerten igyekezett udvari embereit a házasélet nyugodtságot ígérő révjébe kormányozni.)

I. Antal, mint a tradicionális főnemesség soraiba frissen felkapaszkodottnak számító homo novus, a család immár előkelő társadalmi státuszát hosszútávú kiházasítási stratégiával is igyekezett biztosítani. Bizonyára tudatos törekvése lehetett, hogy az indi- gena családokat kizárva, születésük és származásuk révén ősi nemzetségekkel (Draskovichok, Esterházyak, Forgáchok), illetve a magyar mellett birodalmi honosítási családokkal (Draskovichok, Esterházyak és Hallétek) kössön rokoni kapcsolatokat. A lányok eladósorba kerülésekor, illetve II. Antal (1734-1794) - a másik fiú még kisgyermekként meghalt - ifjúvá serdülésekor a család már grófi rangú, sőt Grassalkovich már elérte legmagasabb hivatali pozícióját, a kamaraelnökséget is. Nem lehet a véletlen műve, hogy a

10 A korszakban jellemzően köznemesi származású személynökök érdemeit gyakorta főrendi címekkel ismerték el.

13