Horváth László (szerk.): Grassalkovichok emlékezete. A 2000. szeptember 21-ei, Hatvanban megrendezett tudományos konferencia kibővített anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 15. (Hatvan, 2001)
B. Gál Edit: A hatvani uradalom a XVIII. században, az 1796-os összeírás tükrében
B. GÁL EDIT A hatvani uradalom a XVIII. században, az 1796-os összeírás tükrében. A rendelkezésemre álló rövid idő alatt, a hatvani uradalom történetének csak egy kicsiny szeletét tudom bemutatni, ezért kiválasztottam az 1796-os összeírást, hogy ezen keresztül vázoljam fel a domínium településeinek XVIII. század végi helyzetét. Mindezek előtt azonban - nagyon röviden - szeretnék áttekintést adni annak a hatvani uradalomnak a kialakulásáról, amelynek a Grassalkovichok több, mint 100 évig urai voltak. TÖR TÉNETIÁ TTEK1NTÉS Azok a falvak, melyekből 1701-ben a hatvani uradalom létrejött Nógrád, Pest és Heves megyében feküdtek. Ez a rész az egykori hódoltság területéhez tartozott, így a török kiűzése után fegyverjog címén a kincstárra szállt, s 1689-ben a budai kamarai igazgatóság kezelésébe került. A terület igen gyéren lakott. Nagyon sok a pusztává vált helység, melynek lakossága házait, földjeit hátrahagyva az egyre gyakoribb harcok elől egy-egy nagyobb településre menekült. E lakatlan területek pusztaként egy-egy lakott település határához csatlakoztak. 1701-ben Salm hercegnek, részben a bujáki uradalomtól elcsatolt, részben más úton a Királyi Kamarához került helységekből „létrehozták” a hatvani uradalmat,1 amelyet Hatvan városán kívül 30 falu: Apc, Csány, Ecséd, Fancsal, Lőrinci, Szántó, Jobbágyi, Gede, Palotás, Héhalom, Tarcsa, Kökényes, Boldog, Túra, Dány, Valkó, Szt. László, Hévíz, Bag, Verseg, Buják, Béér, Dengeleg, Gömörő, Csóri, Heréd, Hévíz-Györk, Nándor, Szecső, Sambok és 19 puszta: Paj, Gombos, Sáp, Varsány, Usa, Kis-Tarcsa, Szt. Király, Monostor, Bokor, Fölső-Bokor, Henye, Halap, Péteri, Tetei, Kiskor, Debercsén, Ecséd, Szt. Tamás, valamint Szenthi alkotott.2 (Id. I. sz. térkép) A herceg nem sokáig élvezhette hatalmas birtokát, hiszen a régi földesurak örökös zaklatásai miatt a Rákóczi szabadságharc első éveiben visszaadta azt a Kamarának. A Rákóczi szabadságharc leverése után, 1711-től, először 40.000, majd 60.000, végül összesen 150.000 Ft neki járó juttatás kielégítéseként Stahrenberg Gundaker Tamás gróf kapja a birtokegyüttest, amelyre pallos, kegyúri és vámjogot már 1719-ben, azonban más földesurak sorozatos ellentmondásai miatt, királyi donációt csak 1729-ben kap. Ekkorra az uradalom területe már csaknem felére csökkent. 1717. augusztus 25-én ugyanis közzéteszik a király birtokfelosztásról Nagyszombatban, július 30-án kiadott parancsát, amely szerint gróf galánthai Eszterházy István az egykor, a bujáki uradalomhoz tartozó Boldog, Túra, Hévíz, Hévízgyörk, Bag, Szt. László Valkó, Szecső és Gyömrő falvakat valamint praediumokat, amelyeket a neoaquistica jogán más uradalmakhoz - pl. a hatvanihoz - csatoltak, visszakapja. Starenberg Gundaker Tamás pedig e javakból megkapja a hűtlenné vált Forgács Simon felesége, Eszterházy Ágnes birtokrészeit.3 1 MOL E 148 NRA Fasc. 1085 Nr. 36. 2 MOL P429IV-E Fase. I No. 16. 3 BOROSY Andris 1989 147 p. 113
