Horváth László, Hegyi Klára (szerk.): A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ből - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 14. (Hatvan, 1998)

Dr. Szakály Ferenc: Előszó

(Danes Pál neve - egykori réttulajdonosként - előfordul a jelen összeírásban is.) Meglehet, hogy a kis eró'sség Eger elővédjeként funkcionált.

Ezt tudván még meghökkentó'bb, hogy a török kormányzat miért döntött úgy, hogy- az addig nyilván jelentéktelen erődítményt kiépítve - Hatvant szandzsákszékhellyé teszi, s hatalmas területet ad az itteni bég keze alá. A döntés azonban azonnal érthetővé- sőt magától értetődővé - válik, ha az eseményt a török berendezkedés folyamatába helyezzük. Miután Buda 1541 és 1543 között gyakorlatilag katonai háttér és közvetlen birodalmi összeköttetés nélkül működött - legközelebbi „szomszédja” a mohács-szekszárdi szandzsák volt -, az 1543. évi szultáni hadjáratnak kellett megteremtenie a tényleges összeköttetést közte és a Szerémség között. Pécs, Székesfehérvár és Esztergom elfoglalásával és szandzsák-székhellyé tételével (1543) ez tulajdonképpen megtörtént, ám a meghódított Duna-jobbparti sávban maradtak kisebb keresztény erősségek. Buda előtere - az egyetlen, bár meghatározó jelentőségű Esztergomot leszámítva (amely képes volt minden Buda elleni dunai hadmozdulatot kontrollálni és akadályozni) - északról és keletről, sőt ha Szegedet túl távolinak ítéljük, délkeletről is védtelen volt. Buda „védősisakjának” teljessé tételéről - az előző évi szultáni hadjárat eredményeinek toll