Horváth László, Hegyi Klára (szerk.): A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ből - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 14. (Hatvan, 1998)
Dr. Szakály Ferenc: Előszó
határozhatjuk meg az egyes települések - és közvetve a régió - kézművesekkel való ellátottságának mértékét is, ami - kivált a nagyobb településeken (mezővárosokban) - a gazdasági és társadalmi viszonyok fejlettségének fontos mutatója. Káldy-Nagy megállapításai, valamint a jelen összeírás elébe iktatott kanunname (A hatvani liva jogszabályai és tizedei) együttesen magától értetődően könnyűvé teszik mind a közölt forrás, mind az egyes helységekre vonatkozó adatok értelmezését. Ide legfeljebb az a megjegyzés kívánkozik, hogy a szandzsák-összeírások kiadásának fejlődése során különös hangsúlyt kapott az a megfigyelés, miszerint minden összeírásnál hozzávetőleg külön meg kell állapítani, hogy az összeíró hány éves kortól kezdte el regisztrálni a háztartásfőkkel együtt élő, „nőtlen” fiúgyermekeket és „testvéreket”. Enélkül ugyanis könnyen előfordulhat, hogy - a túlzottan magas korküszöb miatt - egy-egy magcsalád összetételét és nagyságát illetően teljesen eltorzított számokhoz jutunk. (Dávid Géza: A Simontornyai Szandzsák a 16. században. Bpest, 1982. 51-57.) Végezetül arra is utalnunk kell, hogy valamennyi ide vonatkozó jelzés szerint az összeírásban egyáltalán nem regisztrált leánygyerekek száma megegyezett a fiúkéval. Ez nagy mértékben befolyásolja többek közt az összeírt szolgák számának helyes gazdaság- és társadalomtörténeti értékelését is. Mivel azonban összeírásunk nem tartalmazza a szolgák nevét, a feldolgozásukkal kapcsolatban felvetődő problémákra ezúttal nem térünk ki. Jelen összeírás „özvegyeket” és „rokkantakat” is említ - úgy tűnik alkalomszerűen - ezzel azonban sokat nyerünk. Az (elvben) az előző három esztendő bevételei alapján megbecsült várható bevételek - termény- és állattizedek, kerti vetemények és malmok adója, forgalmi illetékek, valamint a különböző bírságok - jegyzéke az 1570 körüli hatvani defterben semminő meglepetéssel nem szolgál; más szandzsák-összeírásokban is ezeket a jövedelemforrásokat találjuk. A haszonvétel-kimutatások legszembetűnőbb „változója” a bortermelés és a juhtenyésztés volt, hiszen egyes helységek határa nem volt alkalmas szőlőművelésre - vagy nem érte meg ezzel foglalkozni -, másutt pedig a juhtartás volt elenyésző. Azon túlmenőleg, hogy a hatvani és a jászberényi összeírás tételesen felsorolja a musz- lim lakosság birtokában levő szőlőket és réteket - ami nem volt elengedhetetlen feltétele az összeírás pontosságának -, összeírásunk semminő gazdaságtörténeti újdonsággal sem szolgál. A hatvani szandzsákról természetesen nem ez az egyetlen ránk maradt török adat- felvétel, sőt közülük egyet, minden jel szerint az elsőt, az akkor még lényegesen kisebb szandzsák összeírását kiadásunk atyamestere, Fekete Lajos (1550-re datálva) már régen kiadta 1546 körüli összeírását (A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Jászberény, 1968. [Jászsági füzetek 4.]). Ránk maradt a csemegeszámba menő 1559. évi összeírás is, amelynek az a különlegessége, hogy az előző 1546. évit véve kiindulópontul regisztrálja az eltelt tizenhárom évben bekövetkezett változásokat. így például 9
