Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)

Csiffáry Gergely: Lenkey János életének válságos pillanatai

badságharcunk alatt is már búskomoly volt, mert Görgey nem méltányolta áldozatkész hazafiságát. Figyelmen kívül hagyta amaz életveszélyes tettét, mellyel századát idegen földről behozta. Sereget nem, csak rangot adott neki... ezzel tétlenségre kárhoztatta.”41

Tényleg feltűnő, hogy Lenkey a komáromi csata után lett beteg. Az előbbi véleménnyel összecseng Vukovics Sebő visszaemlékezése, aki 1849. április 2225. közt a komáromi várban tartózkodott. „Lenkeyt az sértette a tábornoki kinevezése miatt, hogy noha ő idősebb ezredes volt, tábornoknak mégis Kossuth Guyont 8 nappal előbb nevezte ki, s személyét ennek parancsai alá helyezték Sokszor keservesen elkiáltotta: »Ezt is elszenvedem a hazáért!«” - írta Vukovics.42

A Klapka-féle új haditerv 1849. május 20-i elfogadása után Lenkeyt valóban mellőzték. Miért? Nem valószínű, hogy azért, mert a tábornokok egy része súlyosan elmarasztalta. Leiningen-Westerburg Károly: ,,Magyarország sok más közt is legnagyobb szamarának és gyáva szájhősének tartotta. ”43 44 45 46 Vukovics szerint sem volt népszerű a tábornokok körében: „Egyébiránt Guyon és Lenkey Görgey főhadiszállásán folytonos gúny és élcek tárgyai voltak. Amazt hóbortosnak, ezt tudatlannak, mindenféle torz képekben csúfolták. ’,44

Görgey Artúr Lenkeyt „jelentős becsvágyú és jelentéktelen képességű”-nek tartotta.

Előbbre jutását bizonyosan eldöntötte már a forradalom és szabadságharc előtt az a gyakorlat, amely szerint a Monarchia hivatásos tisztjeit minden évben egy szigorú, ma úgy mondanánk, káderezésnek vetették alá. A sok szempontú minősítési lapokon - családi körülményeit, kapcsolatait, szokásait és viselkedését is - számon tartották minden egyes hivatásos tisztnek. A forradalom és a szabadságharc alatt a Lenkeyről alkotott képet Vukovics Sebő találóan így összegezte: „Lenkeynek fő vonása a láng hazaszeretet volt. Ha szinte annyi ügyességgel bírt volna, és ha azon hibáinak nem esett volna örvényébe, hogy naponta délután hosszasabb poharazásnak adta át magát, miáltal tekintélye csökkentetett, derék katona egyénisége mellett a legkitűnőbb tábornokok egyike lett volna hadseregünkben. ” 5 E szokását, ti. hogy szerette az italt, a kortárs Degré Alajos is említette. „Egy ízben, amikor Pesten az Angol Királynő Szállodában ők zajosan mulattak, Lenkey átüzent: »Köszönöm a meghívást - mond éles, csengő hangon. Bizony nem azért üzentem át, mintha pihenés után sóvárogtam volna, de fájt a szívem, hogy szomszédságomban oly jókedvű társaság mulat, s én nem lehetek köztük«.

41 PODHORAY PODHORSZKY Mária, 1889. 83.

42 VUKOVICS Sebő, 1982. 70-71.

43 KATONA Tamás, 1979. I. 93.

44 VUKOVICS Sebő, 1982. 75.

45 VUKOVICS Sebő, 1982. 71.

46 DEGRÉ Alajos, 1983. 26.

95