Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Csiffáry Gergely: Lenkey János életének válságos pillanatai
Szerafina Potocka grófnővel történt eljegyzésüket. Lenkey János tudott a csataterekről érkező rossz hírekről, de ennek ellenére optimista, majdnem eufórikus hangulatban volt. „Nincs miért titkolnom Önök előtt, hogy a legboldogabb ember áll előttük. Szerafin grófnő jegyese vagyok éspedig szüleinek beleegyezésével is. ” Amikor a magyar szabadságharc reménytelen állapota került szóba, így vélekedett: „Legyenek nyugodtak. Pár nap múlva az ügy igen szerencsés fordulatot vesz. Békét a legjobb föltételek mellett fogunk kötni s akkor azután vígan lenghet háromszínű zászlónk a Kárpátoktól az Adriáig. Felvirrad még a magyarnak, s a honvédség új fényt hoz nevére. ”24 Végül is utólag nem tudjuk, hogy ital okozta jó hangulat, a közelgő házasság biztató reménye, vagy esetleg a környezetében lévők vigasztalása miatt mondta Lenkey az előbbieket. Az viszont mindenesetre leszűrhető: 1849. augusztus elején nem érzékelte reálisan, hogy a magyar szabadságharc ügye katonailag eldőlt, s a vereség csak órák kérdése volt. A történelemből ismert, hogy Lenkey századát azért vezényelték Stanislauba 1848 tavaszán, hogy leverjék a tüntető tömeget. Lenkey Jánosról írt munkák egyikében azt írják, hogy Lenkey érzelmi csapdába került, a tervezett házasság megoldotta volna anyagi gondjait. Viszont az érzelmi tényezővel szembe a tiszti becsület és a kötelességtudás került. Nem emelt kardot a tüntetőkre, sőt még ő és huszárai is részt vettek egy lengyel hazafi temetésén.25 Az bizonyos, hogy szimpatizált a lengyelekkel, hiszen családjában, unokatestvére Lenkey Emma férje, Peregriny Elek (1849-ben kultuszminisztériumi tanácsos) lengyel menekült család tagja volt. A következmények ismertek, a századot áthelyezték Ma- rianpolba. A huszárezred parancsnoka heves, sértő szavak kíséretében 6 napi fogdával fenyítette meg az immár 26 éve katonaként szolgáló és addig büntetlen kapitányt, akit ez a lealacsonyító bánásmód annyira elkeserített, hogy sértődöttségében azonnali nyugdíjazását s addig is szabadságolását kérte.26 27 Az eset fordulópont Lenkey életében, s döntése következtetések levonását is megengedi. Az első észrevételem: mindenképpen labilis idegzetű, de főként sér- tődékeny ember lehetett, aki kockára tette az egész katonai pályafutását, amikor első elkeseredésében nyomban nyugdíjazását kérte, illetve addig szabadságoltatta magát. A másik következtetés - talán túl merész - csak valószínűsíthető, hogy Lenkey az udvarlás kapcsán nősülési terveket, ezzel összefüggésben a hadseregből való leszerelését már korábban is fontolgathatta.21 24 MÁRKI Sándor, 1884. 14. 25 T. ÁGOSTON László, 1983. 32. 26 A Lenkey-század szökéséről részletesen ír RÉDVAY István, 1941. 50-60.; ROSONCZY Ildikó, 1979. 141-163. 27 Meg kell jegyezni, hogy van olyan Lenkeyről szóló történeti tanulmány, amely nem tartja valószínűnek, hogy Lenkeynek menyasszonya lett volna Szerafina Potocka. - MERÉNYI- METZGER Gábor, 1994. 95. 89
