Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Csiffáry Gergely: Lenkey János életének válságos pillanatai
pénz kézhezvételét. Később pedig írja, hogy már egy fillérrel sem tartozik a testvére. "Egy fillérrel sem vagy már adósom, én sem kérek Tőled soha az. életben semmit. Semmim nincs és koldus maradok, de olyan koldus, aki nem kér semmit." Szemrehányó hangnemben kezdi sorait, mert a bátyja nem értesítette egy halálesetről. A testvére előző levelére válaszolva felrója, hogy annak nincs bizalma hozzá. Bántóak a levél írójának az önérzetes sorai.16 Az ifjabb Lenkey szavai meghökkentő magányosságról és elhidegült családi viszonyokról árulkodnak, amiért a kapcsolatok nélkül maradt János környezetét hibáztatja. „ Úgy tűnik, minden közeli rokonom elfelejtett, oly sok levelem hosszú ideje válaszra vár. Kinek köszönhetem ezt az elhidegülést, nem tudom, de tiszta lett előttem, hogy ami régebben annyira fájt, most már megvigasztalódtam, és szinte teljesen mindegy, gondolnak-e rám vagy sem. ” Rokonai közül egyetlen kivételként szeretettel emlékezik Lenkey Ákos nagybátyjára, akivel szintén furcsa a kapcsolata, mert személyesen soha nem írt neki, mégis ő az, aki a rokonok közül egyedül, folyamatosan figyeli az ő sorsát. Különösen érdekes, hogy e távoli gamizonban is tud 1848 eleji nyugat-európai forradalmakról. „Nehéz idők jönnek, rövidesen háború lesz és remélhetőleg arról a hadseregről sem feledkeznek meg, amelyhez tartozom, tehát az isten és a sors úgy látja jónak, hogy elszólít engem a küzdők sorából, ennek következtében talán nem is látjuk egymást az életben. ”17 Van egy búcsúlevél jellege írásának, amikor szerencsekívánságok közt hosszú boldog életet kíván a bátyjának, akit jó tanáccsal is ellát, amely a gyerekek neveléséről szól. Van olyan érzete az olvasónak, hogy ezek a sorok reá vonatkoznak áttételesen. „Fordíts minden garast, amit csak tudsz, gyermekeid felnevelésére. Annyit tanultass velük, amennyit csak lehet, a tudomány által nemesítsd meg a szívüket, mert minden fillér, amit sikerrel fordítunk a nevelésre, biztos tőke lesz, mely később a tízszeresét adja vissza. Csak a tudás ér valamit, és éppen az ilyen hosszan tartó mozgalmas időkben fontos a tudás. ”18 Önsajnálkozó soraival csapongó ez az írása is, mint akinek a levélírás közben is szélsőségesen hol pesszimista, hol optimista hangulatban cikáznak a gondolatai. „Ha háború lesz és én ottmaradok a csatamezőn, ne gondolj rám nehezteléssel, akiről el lehet mondani, jobb ő mint a látszat. Ha nyomorékká lőnek vagy sújtanak, nyugodj meg, nem leszek a terhedre, olyan magányba vonulok vissza, ahol a világ rövidesen elfelejt, ahonnan filozófus módjára egykedvűen szemlélem majd a világot. Ha szerencsével, sikerrel, vagyonnal térek meg, akkor 16 T. ÁGOSTON László, 1983. 34. 17 T. ÁGOSTON László, 1983. 34. 18 T. ÁGOSTON László, 1983. 34. 87
