Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Csiffáry Gergely: Lenkey János életének válságos pillanatai
Személyére, jellemére, tulajdonságaira, családjával való kapcsolataira mindössze kettő, a forradalom előtt keletkezett, bátyjának írt magánleveléből tudunk következtetéseket levonni. Ezekben már a felnőtt Lenkey áll előttünk. Az egyik 1840. október 22-én, a másik 1848. március 12-én íródott.11 1840-ben írta, hogy már két éve nem hallott hírt bátyjáról, s miközben az ő három levele is megválaszolatlan maradt, azért megsértődött, s ezen oknál fogva nem írt. Ez alkalommal azért fogott tollat, hogy bátyja közelgő névnapja (november 4.) alkalmából gratuláljon. Megtudjuk, hogy egyedül, rendszeres levelezéssel unokahúgával, Lenkey Emmával tartja a kapcsolatot. „Emma bizonyára jószívű, kedves angyal, az egyetlen rokonom, aki hébe-hóba szerencséltet levelével, tőle hallok szeretett hozzátartozóim hogylétéről, és ezt annál is inkább meg kell köszönnöm, mert alig láttam őt életemben, utoljára még gyermekkoromban. ” Az anyjával is igen ritka a kapcsolata, aki utoljára 1839-ben(!) írt neki. „Anyánk kapitányi előléptetésem alkalmával írt utoljára, inkább fájdalmasan mint örömmel nyilatkozott a dologról, és szerencsekívánat helyett inkább átkot szórt ártatlan fejemre csak azért, mert engem is, mint tudod, Lenkeynek hívnak, és mert nem hagyom drága apámat a sírban sem szidalmazni." ' Megjegyzi, bár anyját szereti, mégis évente kétszer úgy ír neki, hogy választ sem vár. Nevelőapjának - Lenkey Ákosnak - Lenkey János soha nem írt, csak utal a levelében arra, hogy reá régóta haragszik, aminek Lenkey lehetett az oka. Ezután sértődött, önsajnálkozó és szemrehányó hangnemben azt írja a bátyjának, hogy az apjuk halála óta minden vagyonáról lemondott. „Te is haragszol rám, istenemre, nem tudom miért, nem akarok szemrehányást tenni, én már régen, azaz 1836 óta lemondtam minden világi boldogságról, de azért fáj, hogy ennyire egyedül állok a világban. ”11 12 13 14 Azt írta, egészséges, de a kedélye rossz. „Egészségi állapotom elég jó, de a kedélyem beteg és örömtelen, szellemem tettekre szomjazik, amelyek azonban földi életem során aligha kerülnek napirendre. ”15 Sajátos egyéniséget tükröz ez a 33 éves korú Lenkey János, könnyen sértődő, önsajnálkozó típus, ő mindenkit szeret, akibe viszont mindenki belemar. Nyolc évvel későbbi levelét Lenkey János Stanislauból írta, 1848. március 12-én, a forradalom előestéjén. Több szempontból is érdekes e levél, amelyből kiderül, hogy bár korábban lemondott az örökségéről, utóbb mégis valamilyen pénzbeli követelést támasztott bátyja felé, akinek ezúttal nyugtázza a küldött 11 T. ÁGOSTON László, 1983. 31-35. 12 T. ÁGOSTON László, 1983. 33. - Lenkey Emma Peregrini Elek miniszteri osztálytanácsos felesége volt. 13 Lenkey János apja 1836-ban hunyt el. 14 T. ÁGOSTON László, 1983. 33. 15 T. ÁGOSTON László, 1983. 33. 85
