Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Kovács István: A hatvani csata a lengyel légionisták emlékirataiban
nak botrányai, pénzügyi visszaélései miatt februárban feloszlatták. A vadászcsapat március közepén Torökszentmiklóson csatlakozott a IE. hadtest lengyel zászlóaljához. így Joachim Szyc, aki 1849. augusztusában hadnagyként hagyta el Magyarországot, szintén végigküzdötte a tavaszi hadjáratot. Emlékirata, nemsokkal Wysocki memoárjának kiadása után szintén Poznanban jelent meg A magyarországi lengyel légiók (Legjony polskie na W^grzech) címmel: „Hadseregünk jobbszárnyát a fővezér Görgei vezette, a centrumot Damjanich, míg a balszámy Klapka parancsnoksága alatt állott. Az osztrákok, miután hadaikat felderítve megindultunk Pest felé, két hadtestté váltak. Az egyikkel, amely Pestet fedezte, lekötötték volna másikkal Jászberény irányában a Tisza felől a hátunkba akartak kerülni. Jobbszárnyunk a Pestet védő hadseregbe ütközött és április 2-án csatát kezdett Hatvannál. Az ellenség állást foglalva várt, ágyúit a szőlős dombokon állította fel, míg a mieink a síkon állottak. A csata kezdetekor, Damjanich centrumban helyet foglaló és most a jobbszárnyat támogató hadteste Gyöngyösről kiindulva erőltetett menetben Hatvannak tartott. 12-kor erős ágyúdörgést hallottunk és megkettőzött léptekkel nyomultunk előre a balszárnyunkon. Délután háromkor érkeztünk meg a csata színhelyére és oldalról lecsaptunk az ellenség jobbszámyára. De alig szólaltak meg az ágyúink, amikor az osztrákok rájöttek, hogy hadtestünk egy része a hátukba akar kerülni, s ezért azonnal, de a lehető legnagyobb rendben visszavonultak és a Hatvan határában húzódó kis folyón átkelvén a hidat szétszedték, hogy átkelésünket így megnehezítsék. Hadtestünk benyomult a városba, ágyúival állást foglalt a folyó partján, helyreállította a hidat és tüzet nyitott a túlparton felfejlődni szándékozó ellenségre. Az éj leszálltával végezték be a híd helyreállítását, s az ellenség tovább vonult visszafelé. ” Jóllehet Antoni Jezioranski ( 1821-1882) 1880-ban Lembergben megjelent emlékiratából - (Antoni Jezioranski tábornok memoárja 1848-tól 1868-ig - Pami^t- niki jenerafa Antoniego Jezioranskiego od roku 1848 od roku 1868) - az olvasható ki, hogy szerzőjük generális, 1849-ben mint a lengyel légió tagja „csak” a főhadnagyi rangig jutott. 1848 decemberében még Tchorznicki gyalogosan küzdő dzsidásszázadának a katonája. így ő is „ott volt Bárcánál”, ahol a 84 lengyel - zömében diák - megmentette a december 11-én Kassánál szétvert északi hadsereg ágyúütegeit. 1849 február elején Jezioranski átlép a felsőtiszai hadtestben küzdő lengyel zászlóaljba. E zászlóalj századai március közepén Török- szentmiklóson szintén csatlakoznak Wysocki zászlóaljához. így Jezioranski is részt vesz a hatvani csatában, s a tavaszi hadjárat többi ütközetében. 1849 72
