Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Kovács István: A hatvani csata a lengyel légionisták emlékirataiban
liumnak, mimdennapi rózsafüzémek tartott. Napi imája dacára eltávolodott a hadoszloptól, amely ki is került a látóteréből, s rohamot indított a híd ellen. Magával ragadta a lelkesedés, mit sem törődött a szolgálati szabályzattal és a makacsul a fejébe vette, hogy a megszerzett állásokat nem szabad feladnia. Emellett a végsőkig kitartott, olyannyira, hogy a magyar csapatok már eltávoztak, besötétedett és mi magunkra maradtunk.- Térjünk vissza főhadnagy úr - hangzott fel itt is ott is a Jagminnak címzett kérés.- Parancsra várok - felelte. Parancs nélkül egy tapodtat se akart tenni. Végül arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy ha írásbeli parancs nélkül az elfoglalt állásokat feladni nem illik, akkor a szakaszt írásbeli parancs nélkül anyazászlóaljától elszakítani ugyancsak nem illik. Arra, hogy az állásokat mi végből tartja, elég homályos magyarázatot adott. Mi dolgunk van nekünk éjszaka éhesen és álmosan az országúton? Nem tudom, hogy e kérdést feltette-e magának Jagmin. Más forgathatott a fejében. Úgy érezte, hogy a felsőbb parancs összhangban azzal, hogy neki teljesítenie kell a kötelességét. Ez megrendítette. Sóhajtozott és a fejét csóválgatta. Végül engedve rábeszélésünknek, felszólított bennünket, hogy térjünk vissza: a szakaszt vonalba sorakoztatta, jobbra átot parancsolt, és a hármas sorok jobbján menetelve a hídra vezetett. A hídon túl időnként megállítottak az őrségek, míg mi arról faggattuk az őrhelyeket, merre van Damjanich hadteste. Megtalálása nem volt könnyű. Mire a zászlóaljunkat elértük, késő éjszaka volt: a táborhely tüzel már kihunytak, a katonák az igazak álmát aludták, bizonyára teli hassal; nekünk pedig se melegednünk, se éhünket elvernünk nem volt mivel. Emlékszem, lehe- veredtem a földre, elszenderedtem, fáztam, talpra szökkentem, s megláttam Mio- decka asszonyt, a markotányosnőt, aki teli batyuval a hátán éppen arra járt.- Mit cipel, jóasszony?...- Tokajit...- Hát vodkát?- Bíz' éppen vodkáért voltam a városba; de vodkát nem kaptam, viszont hozzájutottam tokajihoz.■ ■ igazi tokajihoz..■- Aztán melegít-e a tokaji belülről? - kérdeztem.- De még mennyire... Vettem egy üveggel és egy szuszra kiittam. Másnap Jagmin nem kis megdöbbenésére megtudta az ügyeletes tiszttől, hogy le van tartóztatva. Az a hír járta, hogy hadbíróság elé állítják. De megúszta annyival, hogy délig kard nélkül járt és állítólag Wysocki alaposan leteremtette. Azt, hogy az esetnek nem lett következménye, a magyaroknak köszönhette, akik egyhangúan tanúsították a lengyelek hősiességét. A hadseregben megnőtt a reputációnk. 70
