Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Csikány Tamás: A hatvani ütközet
csapások elől és visszahúzódtak a Zagyván túlra anélkül, hogy értékelhető adatokkal tudtak volna szolgálni az ellenségről. Ennek megfelelően a Hatvanban lévő csapatok parancsnoka nem vállalkozott a helység védelmére, hanem a Zagyva-híd megrongálása után visszavonult Hort felé. Az ellenség közeledtének hírét természetesen továbbították a hadosztályparancsnokhoz is, aki délben megindította csapatait Hatvan megtartására, vagy legalább a helységtől nyugatra lévő szoros elfoglalása érdekében. A felvonulás azonban elkésett, az osztrák Parrot-dandár az utászok által helyreállított hídon keresztül átkelt a Zagyván és elfoglalta Hatvant. A honvéd csapatok visszavonulását a hadosztály lovassága, valamint az 1. lovasüteg fedezte. Ezen csapatok akadályozták meg, hogy az osztrák lovasság kibontakozzon a helységből és üldözést kezdjen. Az ellenség elővéd dandárénak parancsnoka ezután a megerősítésére rendelt röppentyű üteget küldte előre, mely a szőlőkben viszonylag gyorsan és könnyen állást tudott foglalni és lőtte a visszavonulókat, valamint a fedező üteget. A honvédüteg erre hátrébb vonult, ahol már nem érték el a röppentyűk és további többszöri állásváltással eredményesen akadályozta az ellenség térnyerését. A röppentyű üteg alkalmazása lehetővé tette, hogy az osztrák dandár tüzérsége is állást foglaljon és így az üldözés hatásosabbá vált. Ennek eredményeként egy huszár meghalt és kettő pedig megsebesült. Az osztrák fél gyalogság vonatkozásában csak vadászokkal, illetve a balszámyon egy erősebb járőr kiküldésével kísérletezett, de eredménytelenül. A lovasság a magyar huszárok jelentős létszámfölénye miatt szintén nem próbálkozott előretöréssel.7 További manőverekre egyébként sem volt idő, ugyanis ekkor már besötétedett, ami megakadályozta a további harccselekményeket. A Hortra visszavonuló Poeltenberg-hadosztály a településtől keletre lévő táborába vonult hátra, ahol a hadosztályparancsnok elrendelte a pihenőt. A csapatoknak azonban késznek kellett lenni arra, hogy egy esetleges támadást eltudjanak hárítani, így egy patak mögött táboroztak le, első vonalban a gyalogság a másodikban a lovasság. Hortot ugyanakkor körülvette az 1. honvédzászlóalj, amely előőrsi láncot is állított. 7 Leutsch táborkari százados jelentése az április i-i és 2-i eseményekril HL 1S48/49 20/32 54
