Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)

Hermann Róbert: A fővezérség kérdése 1849. januártól áprilisig

Görgei vagy Répásy tábornok ellenjegyzik. A katonai alárendeltségi viszonyok szempontjából szokatlan igényt egy hónap kellemetlen tapasztalatai magyarázták. A tisztikar azonban betartotta a polgári államokra jellemző politikai normákat. A március 3-án Tiszafüreden összeült tiszti gyűlésre Görgei indítványára meghívták Szemere Bertalant, a politikai hatalom teljhatalmú képviselőjét, s őt kérték fel közvetítésre. Szemere a hadtestparancsnokok kíséretében felkereste Dembinskit, s megpróbálta haditanács tartására rávenni. Dembinski erre nem volt hajlandó, mire Szemere letette őt a fővezérségről, s ideiglenesen Görgeire bízta azt.

Az eljárás módja rendhagyó volt, de nem példátlan. 1849 január elején a pancsovai vereség után a támadást vezető Kiss Ernő működésével elégedetlen tisztek szabályos „aláírásgyűjtési” akciót indítottak leváltása érdekében. A magasabb rangú tisztek - köztük Damjanich János - igyekeztek megvédeni Kiss - és vele a katonai felső vezetés - tekintélyét, de Kiss alkalmatlanságáról ők is meg voltak győződve. Kérésükre Vukovics Sebő kormánybiztos maga kezdeményezte az OHB-nál Kiss eltávolítását és Damjanichcsal történő felváltását.24

Tiszafüreden is ugyanez történt. A fővezér bebizonyította alkalmatlanságát, s a sereg - tiszteletben tartva a politikai vezetés elsődlegességét - kezdeményezte az alkalmatlan parancsnok eltávolítását. Ebben az esetben a formákhoz - és az alkalmatlan személyhez - való túlzott ragaszkodás, a rosszul értelmezett tekintélytisztelet a hadsereg és a politikai vezetés közötti egyetértést veszélyeztette.

Kossuth a tiszafüredi eseményekről értesülve azzal a szándékkal indult el a táborba, hogy a felbujtónak tekintett Görgeit főbelöveti. A táborba magával vitte Mészáros Lázár hadügyminisztert, és Vetter Antal vezérőrnagyot, a minisztérium táborkari osztályának főnökét. Vetter táborba utazását Szemere főkormánybiztos is javasolta, mondván, hogy „ő tekintély”. Kossuth értette a célzást, s még a táborba indulás előtt felajánlotta Vettemek a fővezérséget. Vetter ezúttal készségét nyilvánította, arra az esetre, ha Kossuth nem találna más érdemes jelöltet, de kikötötte, hogy kinevezésére csak a tiszafüredi vizsgálat lezárása után kerülhet sor. Vetter visszaemlékezése szerint az ő jelöltségével Mészáros Lázár hadügyminiszter is egyetértett, s már fel is mentette őt előző beosztásából. A továbbiakról erősen eltérőek a beszámolók. Vetter szerint Tiszafüred felé tartva a Hortobágyon találkoztak Szemerével, s amikor Mészáros meghallotta, hogy kedvencét, Dembinskit Görgei elzáratta, kijelentette: Görgeit haditörvényszék elé kell idézni. Ehhez Vetter hozzátette: célszerű lenne ezt azonnal eszközölni, s Görgeit őrizet alatt Debrecenbe küldeni. Kossuth pedig kijelentette volna: Görgei megszolgálta a halálos ítéletet, mert áruló.

24 MOL OHB 1849:292. „Néhány katonatisztnek kifogása Kiss Ernő tábornagy ellen” (40 aláírással); 1849:771. „Nagybecskereki hadsereg a versed hadseregnek”, 1849. jan. 17., H 2. Kossuth Polizei Akten. 582. Vukovics Sebő jelentése az OHB-nak és átirata Kiss Ernőhöz, Nagybecskerek, 1849. jan. 6.

15