Horváth László (szerk.): A tavaszi hadjárat. Az 1996. március 14-i tudományos konferencia anyaga - Hatvany Lajos Múzeum Füzetek 13. (Hatvan, 1996)
Csiffáry Gergely: Lenkey János életének válságos pillanatai
Lenkey betegsége, elméjének gyors elborulása nem előzmények nélküli. Mint az az előadottakból kitűnik. A korábbi élettörténetéből ismert adatok alapján személyiség-fejlődési zavart feltételezhetünk nála túlzott becsvágy és a képességek közötti különbség, szélsőséges hangulati ingadozások, szegényes emberi kapcsolatok, italozás, izoláció stb. alapján.56 Tény, hogy a többi vádlott még 1849. október 5-én, az ítélet kihirdetésekor is reménykedett a megígért kegyelemben. Nem hitték el, vagy nem akarták elhinni, hogy ki fogják végezni őket. Lenkey nem így gondolkodott. Ő már 1849. augusztus végén tudta vagy sejtette, hogy meg kell halnia, mert a galíciai szökést nem bocsátják meg az osztrákok. Talán erre utalnak az aradi börtönben raboskodó tiszttársak Lenkeyvel kapcsolatos feljegyzései. Szinnyei József naplójában azt írta 1849. augusztus 31-én, hogy az Alföldről érkező futárok hírül adták Komáromban Arad elestét és azt, hogy Lenkeyt agyonlövik. Schweidel József 1849. szeptember 22-i feljegyzése szerint „Szegény Lenkeyt állítólag elítélték kötélre, el sem tudom hinni, pedig azt állítják, hogy meg is mondták neki... ”57 A sikertelenség miatt már betegen börtönbe került Lenkey nem tudta elviselni a szabadságharc elvesztését, s a várható felelősségre vonástól való félelmében, belső gyötrődésben összeroppant. Betegsége kiváltó okairól ezt írták az osztrák orvosok: „A betegség oka külső megnyilvánulásaiból világosan megállapítható az elkövetett vétek és bűncselekmény tudata, a fokozódó lelkifurdalás, és a betegség kezdetén a bűncselekmény súlyának megfelelő büntetéstől való félelem. ”58 A múlt századi orvosi jelentés készítői nem tudtak arról, hogy Lenkey betegségének előzményei voltak. Valószínűleg nem ismerték italozását sem. A császári hatóság Lenkeyt elmebetegsége miatt nem állította bíróság elé, de nem is engedték szabadon, őt ugyanis státusfogoly-nak tekintették.59 A börtönben betegségét a kor szintjén felismerték, de adekvátan kezelni nem tudták, s a vizsgálati fogságban, elviselhetetlen szenvedések után, 1850. február 9-én meghalt az aradi várbörtönben. Olyannyira státusfogoly, hogy halálának a pontos idejét is egy Haynaunak készült hadbírói jelentésből ismerjük, amely Aradon, 1850. február 14-én keletkezett. „E hó 9-én az itteni várban őrzött, megtébo56 Dr. Lajos Zoltán pszichiátriai osztályvezető főorvos (Eger) szíves közlése. 1996. szeptember 30. 57 KATONA Tamás, 1979. I. 192. 58 KATONA Tamás, 1979. I. 347. 59 1849. szeptember 26-án Emst törzshadbíró írta: "Lenkey vádlottat illetőleg kénytelen vagyok a büntetés iránti javaslatomat - azaz a halálbüntetést - függőben tartani, mivel rajta az elmebaj tünetei mutatkoznak és napok óta orvosi megfigyelés alatt áll." BARTHA Antal, 1930. 186. 99
